Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-11-01 / 9. szám - Szombathy Viktor: A szlovenszkói magyar falu és a könyv
s a betű ad lehetőséget neki, hogy résztvegyen a világ mindennapjában, hogy elméjét csiszolhassa, hogy gazdasági tudományát növelhesse, hogy a technikai haladás útján végigkísérhesse a mérnököt, hogy színdarabot játszhasson s hogy hosszú téli estéken át gyönyörködhessen versekben, prózákban. A magyar falu szereti a könyvet, viszont kevés könyv szereti a magyar falut. A könyv, ez a finnyás, városi jószág valahogy ösztönszerűleg kerüli a falusi népet s rendszerint olyan tartalommal szolgál neki, amely a falusi nép életfelfogásától teljesen távol áll. A falu számára a legtöbb könyv civilizáció, nem pedig kultúra. Általában a legtöbb falu hetvenötszázaléka szeret olvasni. Ebből tíz százalék a szó szoros értelmében falja a betűt s hogy a százalékos számításnál maradjunk: öt százalék a betűk országútján oly pompásan tájékozódik, hogy autodidakta lesz, műveltsége az átlagos műveltség szintjét eléri s ezekből az olvasókból válnak azok, akikre a városi ember bizonyos csodálattal tekint, újjal mutogat, mintha az olvasott falusi ember valamely különös istencsodája volna, aki váratlanul s mintegy megcáfolva fajtáját: egyenrangú lett műveltségben, olvasottságban s mint ilyen, joga van a szövetkezeti elnökségre, tűzoltóparancsnokságra, bíróságra s szónoklásra, ha egy idegen pártvezér érkezik a faluba. Kiderül legtöbbször, hogy ezek a tudósok rendszerint végeztek egy-két gimnáziumi osztályt s így a betű iránti nosztalgia örökre bennük maradt. Ezek vagy papnak készültek s pénz hiányában nem tudták folytatni a tanulmányokat, vagy tanítók szerettek volna lenni, — egyszóval a falusi szintből való kiemelkedés volt céljuk, amelyet azonban nem tudtak elérni s maradtak továbbra is „falusi okos emberek, mint egy átmenetet képezve az intellektuális osztály s a falusi réteg között. Ezeknek igazi és csalhatatlan barátjuk a könyv.
