Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Ifj. Dudich László: Udvarlás, esküvő és lakodalom az izsai magyaroknál

másnak pár szóval való kínálgatása. — Evés közben csend van, csak a szürcsölés hallik, meg néha-néha egy megjegyzés, amely azonban inkább csak a csend megtörése kedvéért adódik: „Most van a magyar ember egyakaraton!" A leves elfogyasztása után kiviszik a tálakat s rövid szünet után következik — megfelelő bevezető versnek a vőfély által való elrecitálása után — a következő fogás. Ez lehet: főtt tyúkhús, pörkölt, „téfölös" (vagyis paprikás csirke vagy tyúkhús), sülthús, „prézlishús", néhol kalbász és hurka; azután „tortáta" (a menyasszony elé rendszerint ezen feliratú: „Éljen az új házaspár!", vagy gólyamadárral díszített torta kerül), különféle fajtájú sütemények és kalácsok (egyszóval: „menyasszonymája"), miket egyszerre visznek be és szinte roskadásig megrakják velük az asztalt. A tortából mindenki kap; aki élelmes, az egy negyedet is kivesz, sőt félre is tesz belőle, amit aztán ügyesen haza lehet menteni. — Mikor a vendég-asszonyok hazaindulnak, azoknak is adnak papírzacskóban „menyasszonymáját." — A bort csak a húsételek elfogyasztása után hozza be a vőfély, szintén vers kíséretében. — A káposzta, mely sok községben főétele a lakodalmi vacsorának, itt teljesen hiányzik.

Vacsora alatt a cigány a szoba egyik sarkában meghúzódva hallgatókat muzsikál; a vacsora vége felé aztán tányéroz, majd sietve elfogyasztja a saját vacsoráját.

Mikor már mindenki „megelégedett" (neveletlenségnek számítana, ha valaki azt mondaná, hogy „jóllaktam"), a násznagy ismét felszólítja a vendégsereget: „Édes atyámfiai, minek utána elfogyasztottuk az Isten ajándékát, adjunk neki hálát, kiki a maga módja szerint!" Ezután a fiatalság már alig várja, hogy jó időben kinn az udvaron, télen pedig benn a szobában s konyhában ráhúzza a cigány; az idősebbek rendszerint a szobában ülve dalolgatnak és pedig leginkább a násznagyok által kezdett régi népdalokat. A fiatal-