Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Ifj. Dudich László: Udvarlás, esküvő és lakodalom az izsai magyaroknál

naponta küld szeretőjének levelezőlapot egész katonáskodás ideje alatt, hogy igaz hűségét ezzel Is bizonyítsa; sőt már a berukkolás napján minden nagyobb állomásról küld maga felől értesítést. A fentírt pénzösszegen kívül még rendszerint ennivalót is kap a regruta szeretője szüleitől; ez leginkább sült liba szokott lenni.

Ha aztán letelt a 18 hónap, a legény hazajön és vagy azon a nyáron, vagy a következő farsangon megtartják a lakodalmat.

★

A leánykérés és a csendben, minden ceremónia nélkül megtartott eljegyzés után,az esküvő kitűzött határnapja előtt három héttel, rendszerint szombaton délután 4—5 óra között megy a vőlegény a menyasszonynyal az egyik tanú kíséretében a „paphoz". Erről a Főutca lakói természetesen már tudnak s különösen az asszonynép kiáll, vagy kiül az utcai padkára az ifjú jegyespárt megbámulni. — A jelentkezés után a kántornál megíratják a hirdetőcédulát s azt a násznagy viszszaviszi a plébánoshoz, ki aztán a három rákövetkező vasárnapon kihirdeti a jegyeseket. „Ispindációval" (diszpenzáció) csak a közeli rokonok, a „testvérek" (így nevezik az unokatestvéreket) esküsznek, de ez az eset eléggé ritka. Más községbeliekkel nem szívesen házasodnak össze; még leginkább Kürtre, vagy a szomszédos Pathpusztára visznek innen menyasszonyt, vagy onnan hoznak Izsára. Az izsai leány csak nagyon ritka esetben s akkor sem szívesen megy férjhez más községbe; azt nagymértékben megszégyenítésnek és így lealázónak tartják, mintha az egész dolognak az volna a színezete, hogy helyben nem került neki legény, aki elvette volna. Viszont a pathi leányok mintegy rangban való emelkedésnek tartják, ha Izsára jöhetnek férjhez. Ilyenformán jórészt az egész falu lakossága vérrokonságban van egymással, de a rokonságot tényleg csak a legközelebbi rokonok tartják. Az izsai nép