Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Ifj. Dudich László: Udvarlás, esküvő és lakodalom az izsai magyaroknál

Iád egyes tagjaitól elbúcsúzik, mindenkivel, még az iskolás gyerekekkel is kezet fogva. Tudja azonban, hogy a leány kikiséri őt s így a konyhába érve, ott minden további marasztalás nélkül helyet foglalnak s folytatják a beszélgetést a leánnyal, tervezgetve szövik a jövőnek színes álmait. A konyhában ilyenkor sok helyen nem ég a lámpa sem, vagy ha ég is, igen „lánynézősen ég". Ha aztán a házbeliek előtt igen hosszúnak tűnik fel a konyhában töltött idő s a leány anyja már „nem győzi cérnával", kiszól a házból: „Menjetek már hazai", vagy „Gyere be már lányom, ne fagyoskodj!" Van olyan legény is azonban, aki erre sem hederít s ott „vemyog" az éjfél utáni órákig; főleg ha egyszerre többen kerültek ki a konyhába s egyikük a többieket ki akarja bőjtölni.

A családnak, vagy a leánynak kedvére való legény iránti jószándékát azzal mutatják, hogy szívesen elbeszélgetnek vele, esetleg hívogatják, csalogatják is, de csak szóval; vagy nyíltan meg is mondják neki, hogy szívesen látják a lányuk körül. — A kedd, csütörtök, szombat és vasárnap este a leányos esték; ilyenkor a legények sokszor csoportosan, dalolva mennek a ieányos házakhoz. A hét többi estéin csak a vőlegény jár eljegyzett menyasszonyához. A fiatalabb legények természetesen sok házhoz eljárnak, de akinek már igazán komoly szándékai vannak, az annál a bizonyos háznál megállapodik s ha a többiek tudják felőle, hogy őt ott szívesen is látják, akkor azok lassankint elmaradoznak. — A legények közti verekedések lassankint teljesen megszűnnek; bicskázás pedig emberemlékezet óta nem fordult elő. — Katolikus legények eljárnak református leányokhoz is és viszont; a vegyesházasság azonban ritka; tíz év alatt nyolc vegyesházasság kötése fordult elő.

A kiszemelt leány megkérését néha maga a legény, rendszerint azonban a „susogó"-ba küldött férfi vagy nő — leginkább a legény keresztapja, vagy kereszt