Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Ifj. Dudich László: Udvarlás, esküvő és lakodalom az izsai magyaroknál

IFJ. DUDICH LÁSZLÓ:

UDVARLÁS, ESKÜVŐ ÉS LAKODALOM AZ IZSAI MAGYAROKNÁL

Izsa község Szlovenszkónak talán legdélebbre fekvő magyar községe. Komáromtól keletre tíz kilométernyire fekszik a Duna partján, földmivesek és halászok lakják. Csökevényeiben megmaradt különös népviseletének egyes darabjai még a török időkre mutatnak vissza. Józan, dolgos 2300 lélek lakja. Folklorisztikus szempontból érdekes ősi település. A községnek néhány esztendővel ezelőtt volt lelkes tanítója, Dudich László nagyszabású monográfiát készített a faluról s az kéziratban a szakértők között forog. Ebből a műből közöljük ezt a részletet.

Az izsai legényke 16—17 éves korában kezd „leányokhoz járni". Szép tavaszi vasárnap délutánokon találkozik az utcán, vagy a Duna-töltésen a kiszemelt — sok esetben bizony csak 12—13 éves leánnyal, — de ilyenkor csak néhány szót váltanak egymással. Később aztán már a táncmulatságon is el meri hívni táncolni s aztán — ha így összeismerkedtek s ha az ajtót nyitva találja, — egy lányos este 8—9 óra körül bemerészkedik a lányosházhoz. Itt eleinte bizony szólni is alig mer s éppen ezért nem sokáig, alig félórahosszat marad. Később aztán mindig tovább, egy-két óra hosszáig, sőt idővel éjfél utánig is. Ha ugyanannál a háznál több legény is összekerül, az, akinek tényleg komoly szándékai vannak, a többieket „kibőjtöli", vagyis kivárja azt az időt, míg a többiek mind eltávoznak, hogy egy kis időre egyedül maradhasson választottjával.

A család tagjaival elbeszélget, aki bátorságot vesz magának ehhez; megtárgyalják az időjárást, a gazdasági munkák állását, valamint a községi élet aktuális dolgait; majd úgy tesz, mintha távozni akarna s a csa-