Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-01-01 / 1. szám - Jankovics Marcell - Egri Viktor: Jarnó József

dalos sihedernek, jó lettem volna én templomra keresztnek, jó_ lettem volna én, akárminek, mindennek. Lettem, Te akartad, újszavú eretnek. Az újszavú eretnek hangja ez. Négy évi építő munka után 1926- ban el kell hagynia a Kassai Napló szerkesztőségét és most életében nagy, végzetes fordulat történik. Hi­vatalnok lesz, hogy az élet nyűgös és őrlő napi gondjaitól megszabadul­jon. Az új életállomás Nagyszombat, ahol megkezdi a legnehezebbet, az emberfelettit: két úrnak szolgálni. A nappal a hivatalé, az éjjel az iro­dalomé. Valami lázas megszállottság hajtja, dolgozik, ír és búvárkodik. Önkritikája, írói lelkiismerete nem engedi, hogy egy témához felkészü­letlenül nyúljon, ösztönös sorai mö­gött is minduntalan felbukkan a tu­dás, az anyaggyűjtő író szenvedé­lye. Amikor a Magyar minia­tűröket írja, valósággal belete­metkezik a régi magyar irodalom ta­nulmányozásába, száraz adathalmaz­ból, zörgő papirlapokból merít hév­vel és megpróbál búvármunkája nyo­mán új arcéit adni egy-egy írói sors­nak, vérrel és ideggel éli át a ma­gyar életépítésnek ezeket az esz­ményi, forradalmi alakjait. Humaniz­musa, embersége következetes: hő­sei mind egy nagy közösségnek, egy tisztultabb jövőnek harcosai, szent megszállottak és rajongók, költők, akik újítanak és eszményit mernek álmodni. 1928-ban Börtön című regényé­vel megnyeri a budapesti Pantheon kiadónak nagy Mikszáth díját. Ismét újságíró lesz, ahonnan — fatális sors — egy évi munka után perrel kell elmennie. Ahogy lesíklik élete legigazibb talajáról, hogy éle­te standartját megóvja, kereskedelmi téren keres érvényesülést és élete utolsó éveiben hivatalnoka megint a Koburg-Műveknek. itt születik Marti­novics tanúlmánya, amely a Magyar írásban jelent meg. Harminc éves volt és meghalt! Tol­la egy évtizedig szántotta a papírt, egy kész regény, egy halom tanul­mány maradt az íróasztalában és szárnyaló tervek odafagyva boltoza­tos, finom koponyájában. Mi mindent adhatott volna még ez a kiművelt, nemes agy! Nagyszombat. EGRI VIKTOR (Felolvasva a pozsonyi rádió ma­gyar óráján 1934. dec. 10.-én.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom