Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Telek A. Sándor: Alvajáró (vers)

ALVAJÁRÓ.

Ilyenkor legjobb. Senki és semmi Nem áll utamba; nem köszöntenek; Talán messziről mutat rám félve

Valami inas, vagy olyasféle:

— Ni, ölti ballag a jó öreg Telek!

Az út közepén kitér a szekér, A lábam elő| félre áll a kő És óvatosan kisérget a Hold:

— Ott megyen, nézd az álmodó bolond Fejében most is biztosan vers föl.

Az árnyék lopva kullog utánnam, Hogy ne zavarja ringató álmom ... S érdekes: hallok és látok mindent, De minden olyan oldalra billent És mindezt mégis szépnek találom:

Hárfazengés a gyári sziréna, A repülőgép csapongó lepke...

A parasztok a réten virágok... Rájok ne lépjek: félve vigyázok

S jóságot hintek lelkemből szerte.

Dúrúzsolok és megyek könnyedén Utánnam nóta, rímrajok szállnak...

De kiérek az élet útjára, Szívem felsíkolt ébredve, fájva S neki ütödök a bánatfának ...