Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Sebesi Ernő: A különös kibic

Éhes volt ezen a napon. Nem azért, mintha máskor többet evett volna, a hőség gyengítette. Egy kifőzde előtt állott és sokáig habozott, hogy bemenjen-e? Nem tudott határozni, mert attól félt, hogy vendégnek nézik. Ugyan régen nézte meg magát tükörben, de nem tartotta kizártnak, hogy rendes vendégnek tekintik. S akkor kész a baj. Rendőr kerül elő és elvehetik a kéregető igazolványát.

II.

Egy „kollégája" ment el mellette, irigyelte ezt az embert, mert az „azonfelül" még sánta is volt. És ez óriási, behozhatatlan előny volt. Próbált vele beszédbe elegyedni, de a másik annyi lenézést szegzett a szemének, hogy jobbnak látta, ha kitér az útjából. Most először érezte a gyökértelenséget. A régi, megszokott osztály megtagadta, az új pedig még nem vette be. Ha el kellene dönteni hirtelen, hogy hová akar tartozni, nagy zavarban lenne ... Próbált ezen gondolkozni, de az éhség egyre jobban fárasztotta. Visszacammogott a főuccára, mert a mellékucca még kevesebb kilátással bíztatta. A sarkon megállt, de előbbi helyét most már egy harmadik „kollégája" foglalta el.

Némi irigységgel nézett erre is, de legyőzte ezt az érzését. Közben mérleget csinált s úgy nagyjában meg volt elégedve a mai nappal. Most a kávéház lépcsője mellett próbált elhelyezkedni, de belátta, hogy nem méltó hozzá ez a piszkos konkurrencia, annál is kevésbé lehetett erről szó, mert a „kollégája" ott a sarkon szakember volt.

III.

Visszament a mellékuccába és egy mozival találta magát szemben. Behatóan tanulmányozta a műsort, mintha legalább is ott lenne már a zsebében a legközelebbi előadásra szóló jegy. Azon kapta magát