Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-01-01 / 1. szám - Arany Sándor: Magyar kultúrmozgalmak
dapesti Egyetemi Énekkarok. Ez a hangverseny is a magyar dal óriási sikerét eredményezte a hangverseny közönsége és a lapok megállapítása szerint. Pozitív eredmény még egy meghívás is amerikai hangversenykörútra, amelyet a közeljövő esztendők egyikére az International Student Musical Council elnöke, Marshall Bartholomew professzor maga készít elő. Nem lenne teljes ez a szó. legnemesebb értelmében vett kultúrdiplomáciai munkáról szóló beszámoló, ha megfeledkeznénk a Róma, München, Krakkó, Varsó, Riga, Tallin és Helsinki városok stúdiójából leadott rádióhangversenyekről. De az itthon töltött idő sem telt el haszontalanul. Évenként közel 100 próba és 50—60 szereplés a nyilvánosság előtt mutatja azt a hatalmas munkairamot, melyet az egyesület folytat. 1927-ben női kórust is szerveznek s azóta pompásan látják e| zenekari hangversenyek kórus részét is. Bemutatják Licinio Refice „Trizzico Francescano" című oratóriumát. Felújítják a régóta pihenő Verdi „R e q u i e m"-et és Liszt „Szent Erzsébet L e g e n d á"-j a című oratóriumát, melyek azóta a M. Kir. Operaházban és egyebütt gyakran műsoron vannak. Beethoven IX. szimfóniája, Liszt „Faust" szimfónia, s főként Kodály „Psalmus Hungaricu s"-ának remekbeszabott előadásai további állomások a fokozódó sikerben. Most legutóbb Liszt „Koronázási m i s é"-jének áhítatos pompájú előadásával ragadták meg a múértő közönséget. A főérdeme azonban ennek az énekkarnak nem a magasra fejlesztett énekkultúrában van, hiszen az csak egészséges hanganyag és vérbeli művész-karmester dolga. Nem is a vidéki éls külföldi propagandában, mert ez könnyen felfogható, magától értető kötelesség. Az a meglátás azonban, hogy nemcsak rendelkezésére áll a magyar zeneszerzőnek új szerzeményeik bemutatásával, hanem keresi, kutatja a gyökerében magyar muzsika szerelmeseit, fiatal, tehetséges, nagytudású szerzőket, akik nagy hozzáértéssel és szeretettel öltöztetik méltó díszbe a majdnem elfeledett, veszendőbe indult, kincset érő magyar dallamokat; ez teszi munkájukat nélkülözhetetlenné'. A Budapesti Egyetemi Énekkarok olyan társadalmi réteget állított a karéneklés szolgálatába, amelyik bírja intelligenciával a céltudatos munkát, sikerre vinni valamit a közönség akarata ellenére is. A könnyebb fajsúlyú hali