Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-11-01 / 9. szám - Máriás Imre: Simon Péter új ruhája

Ruha teszi az embert, kérem, a ruha ... Van itt olyan elegáns, amilyet még álmában sem látott.

Péter éppen meg akart fordulni, hogy szó nélkül odébb álljon, amikor hirtelen valami visszatartotta. A barna ruha! Érezte: megáll a vére, elsápad. Úgy megdöbbentette a sok vacak holmi közül felbukkanó barna ruha, mint amikor a műhely csendjében hirtelen lecsap a vasaló. Hogy kerül ide ez a ruha? Ö varrta az ujját, ő staffirozta a gyönyrű bélést, ő vasalta. A gomblyukakat is ő kötötte ki rajta! A gróf ruháján! Hogy irigyelte a grófot ezért a gyönyörű ruháért. És ha most akarja, az övé lehet. De nem veszi meg, hiszen cipőt akar venni. De ha megveszi ezt a barna ruhát, akkor már nem kell tovább takarékoskodnia.

Mit csináljon?... Persze a grófok alig egy-kétszer veszik föl akár a legfinomabb ruhát is, aztán elajándékozzák, vagy eladatják. És most övé lehetne! És milyen potom áron kínálják. Szinte könyörögnek, hogy vegye meg. A csarnokban zárórát csöngetnek. A zsidó sürgeti, ő maga is szeretné...

Megegyeztek. Karjára fektette gondosan a ruhát, mintha csak a grófnak most szállítanák haza s mikor a villamos ablakában vissza-visszatükröződött az arca, Simon Péter képzelete már magára rajzolta az új ruhát.

Másnap vasárnap, még hat óra sem volt, amikor nagyvigyázva fölkelt. Szerette volna, ha lakótársa, a sánta suszter nem ébred föl, amíg el nem ment hazulról. Péter nem szeretett hazudni és mit feleljen, ha megkérdi: hová megy ma? Nem akarta megmondani, hogy Juliskával kirándul a Zúgligetbe. úgyis eleget gúnyolják miatta. A konyhában öltözött föl. Mikor a cipőtisztításra került a sor, lelkiismeretfurdalást érzett zsugorisága miatt. Miért is nem vett már egy pár cipőt tegnap este? Hiszen nyitva voltak még az üzletek. Nevetséges, hogy milyen nehezen ad ki pár pengőt néha. Hiszen voltaképpen azért spórolt, hogy vehessen. No mindegy. Majd hétfőn. Kettőzött buzgalommal fé-