Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1935-11-01 / 9. szám - Kovács Endre: Politika és irodalom
KOVÁCS ENDRE: POLITIKA ÉS IRODALOM Babits Mihály írta le valamikor egy tanulmánykötetében ezt a mondatot: „Az iránymű nem művészet". Ez az ítélet, melynek igazsága ellen Szabó Dezső nagy hévvel üzent hadat, egyképen jellemző Babitsra s arra a művészi irányzatra, melyet a költő képvisel. Ez az irány, melyet népszerűén l'art pour l'art-izmusnak szoktak nevezni, legnemesebb hitvallójáúl talán Wilde Osz kárt tarthatná, azt a Wilde Oszkárt, aki egy szépségre szomjazó modern pogány 'lelkesedésével hirdette: a művészet pusztán a zseni dolga, független minden moráltól, de egyúttal az élettől is. Ez a Wilde Oszkár egyébként cáfolt rá a sajátmaga hirdette tételekre, amikor megalkudva a korabeli francia ízléssel, gyártotta színdarabjait, köztük a ma is népszerű Lady Win dermere legyezőjét. Az irodalmi tendencia hívei ezzel kapcsolatban szívesen beszélnek a független művészet csődjéről. Bizonyos, hogy a világirodalom folyamán nagyon kevés olyan mesterművei találkozunk, melyből tökéletesen hiányozna a társadalmi célzatosság, tehát a tendencia. Az ókori Aristophanestől, aki darabjában olyan igazságtalanul támadta meg Sokratest s Sokrates személyében az egész filozófiát egész a mai modern orosz és európai írókig, vagy ha tetszik, amerikaiakig, a társadalmi tendencia mindenkor bőséges helyet kért az irodalomban, ami olyan tény, amivel a legszélsőbb larpurlartisták is kénytelenek számolni. Szűkítsük meg a kérdést, kérdezzük azt, jogos-e a politika az irodalomban? Ne gondoljunk azonban arra a vulgárisabb értelemben vett politikára, melynek jellege és célzata úgyszólván egyik napról a másikra változik s amelynek alakulásáról a napilapok bő hasábokon számolnak be egy-egy népszövetségi konferen
