Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Duka Zólyomi Norbert dr.: A szlovenszkói magyar irodalom margójára

kor a saját arcunkat nem is. merjük, saját bajunkat nem eléggé figyeltük, északsarki utazás és a rakétarepülés titkaival töltjük meg közönségünk képzeletét (amit pedig még nívósabban máshol megkaphat).

Doktrinér volna, ha azt kívánnék, hogy ezentúl minden Szlovenszkón írást csak a mi magyar, a> mi kisebbségi, a mi partikuláris élményeink és gondolataink foglalkoztassál«. De ha azt akarjuk, és ezt kisebbségi létezésünk érdekében akarnunk Kell, hogy sár ját és értékes szellemi éle ünk legyen: az itten megjelenő folyóiratoknak, a mi itteni írógárdánknak többet kell sajátmagúkkal foglalkoznia és írásaiban kisebbségi életünknek több helyet kell szorítania! A napilaptól az irodalmi revűig, a lírikus élménytől az epikus benyomásáig.

Azzal a felfogással, hogy szfovenszkói magyar irodalmunk létezéséhez bármilyen tárgyú és tartalmú, de Szlovenszkón megjelent magyarnyelvű írások elégségesek, szakítanunk kell, mert az hamisan értelmezi kisebbségi életünk kulitiúrális jelentőségét és szükségességeit.

Amíg ez az álláspont odavezetne, hoav nem is születnék meg az igazi, termékenyítő és fenntartó szlovenszkói magyar irodalom, van egy épolyan veszélye", felfogás, mely viszont lesüllyesztené kultúréletünk nívóját és megakadályozná, hogy itteni erjedő irodalmunk az. értékek oly skálájára emelkedjék, am'lyenre szeretnők, a külvilág szemében, hisz végeredményben a természetes fejlődésnek mégis odáig kell vezetnie, hogy itt is abszolút értékeket termeljen, mintahogy Hunyady nemcsak Erdélyé hanem az összmagyarságé és Markovics Ródion a világirodalomé. Arra az esztétikai nihilizmusra gondolok, mely sajnos épen nagyközönségünket uralja, hogy Szlovenszkón nem is lehet értéket követelni és meg kell elégedni a relatív értékű munkákkal, viszont nemzetpolitikai szempontból kell, hogy saját irodalmi termelésünk legyen és ezért: itt-ott támogatni kell az írókat, egy-egy könyvüket meg kell venni, ha aztán elolvasatlanul kerül is a könyvszekrénybe és meg kell kívánni, hogy üros és kongó szó, de tömegesen essék a kisebbségről és tehetségestehetségtelen versbe és epikába szedje minden lélekizetivételünket. Ez a felfgoás kisebbségpolitikai okokat követ. Nem fontos, hog / értékeset termeljen a kisebbségi kultúráiét, de sokat, hogy sajáil kérdéseinket lépten-nyomon beleüthessük minden itteni magyarba és kifelé tüntethessünk naay produktivitásunkkal. Voltak idők, amikor minden fiatal versfaragó Kia^ dót találd, ha ügyetlen soraiban a kisebbségi sorsról és bánatról énekelt; Helyes ez a