Magyar Írás, 1935 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1935-10-01 / 7-8. szám - Kritika - (e. h.): Kovács Endre: Panoptikum - Erdőházi Hugó: Hegyvidéki bokréta

nes Piroska írása szerelmi történet. Valóban nagy tehet­ségű aíssizonnyírónk, akinek ér­zéke mélyen az emberi sorsok és ösztönök vérkeringéséből táplálkozik, akinek szomorúság felé induló finom realizmusa mindig optimista hittel zárja be a cselekményt. Z e r d a­­helyi József: „Líra a szaka­dék szélén " Erőteljes, kinyi­latkoztatás szerű stílus, maga­­bizó, nyugodt hang, az önmér­sékletnek művészi kifejezése. A sors kuszáit útjain találkozik embereivel az író és lelki har­caiknak jószemű krónikásai. Magasabb irodalmi szempon­tok vezérletével Zerdahelyi új útakra akar indulni a népi ös­vény hegyes egészséges tá­jain. Szómba thy Viktor no­vellájában írás formája és a tartalom belső könnyed kialai­­kulása árulkodik mindjárt. „A házasság szentsége" belenyú­lik mélyen és leplezetlenül egy tragikus fináléba indult családi életbe, a kulisszák mögé nézhetünk egy kísérte­ties pillanatban. Az író lírai hit­tel, az igazságérzet meggyő­ződésével vezeti a kis gimna­zista Mártiia útját az iskola­padtól egy revolverlövésig, mely nem emberi élet ellen szól de a családi életnek fer­tőbe induló társadalmi szoká­sai ellen sikolyt az anyáért, a testvérekért, a boldog, tiszita, lélek nyugalmáért. Szombathy stílusa a magyar stílus, ai vilá­gos, derűs, tele torokkal egész­séges tüdőből jövő irodalmi magyar szó. Lányi Meny­hért és Szabó Béla egészí­tik ki a díszes sort. Lányi nagy­szerű újságíró és éles eszű in­­tellek'tuel, a jó íráshoz két ki­tűnő feltétel, Szabó Béla tele keserű élményekkel és nagy lírai fűzekkel: szintén erős fel­készültsége az írónak. Sel­lyéi József erőteljes képei, Sándor Imre tárgyilagos gyermekkori visszaemlékezé­sei és Gonday Miklós írása egészítik ki a képet. A szlo­­venszkói próza, ha nem is a legerőteljesebben, de sok re­ményre jogosítón, több pozi­tív irodalmi novellával mutat­kozik be Wallentinyi Sa. mu könyvében. Még erőtelje­sebb színeket, felrázóbb, mé­lyebb gyökerű gondolatokat, életünket és napjainkat jelentő és azokat megsürgető problé­mákat kérünk. A szlovenszkói író őrt áll a Kárpátok csú­csain és az alföldek búzai­­tábláin és dalol; énékkel — de ordítással és kiáltással űzi el az álmot az építeni akaró testvérek szeméről. Erdőházi Hugó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom