Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Szinház - F. G.: Füsti Fecske. Korcsmáros Nándor darabja
dár egyházak osztoznak, de a kulcsát mohammedánok őrzik. Bethlehem, a születési barlang fölött épült templom, mely annyiszor cserélt már gazdát, ma a görögöké. Lippay bebarangolja velünk ennek az ősi országnak minden részét s földjének és történelmének minden nevezetes pontján megáll, mély öszszefüggésekre mutat rá s elgondolkoztat, körüljárjuk Jeruzsálem falait, kirándulunk Jerichóba, a Jordánhoz és a Holt-tengerhez. Megtekintjük a pátriárkák földjét, Szamariát, Galileát, a genezáreti tót. Megismerkedünk Ismael fiaival, a beduinokkal, eredetükkel, szervezetükkel, szokásaikkal, vallásukkal és költészetükkel, jellemük fény- és árnyoldalaival. Bejárjuk a szent hegyek magaslatait. Karmel. Názáret. Tábor. S elkerülünk a fáraók földjére is, a Nílushoz és a thébal „királyok völgyébe", a zengő Mammon szobrok alá, melyek három és félezer év óta őrzik a „halottak városát . . .*' Lippay könyve megérdemli a sikert. FODOR BÉLA. A RÉGI FALU Dr. Trocsányi Zoltán Kedves és életmeleg régi levelek, írások gyűjteménye a három fűzet. Belőlük a régi nap tükrözik. A régi nap, amelyik még tatárokat és törököket látott rombolni az ország testén, farkascsordákat az Alföldön s robotoló jobbágyokat a mezőn. A Régi Falú érzékletes és intim megjelenítését Trócsányi Zoltán egyszerű eszközökkel éri el. Nem bocsátkozik elvont magyarázatokba, hanem a száz és hatszáz év előtt lepergő szürke hétköznapok konkrét valóságát támasztja fel újból hiteles és ritka történelmi ereklyék erejével. Nem királyok, hadvezérek és politikusok terjeszkedéseiről ír, — hisz ezek örökkévalósításáról nagyszabású gondoskodás történik — hanem a jelentéktelenekről, a kisemberekről, akik nyögtek és verejtékeztek, hogy uruknak megadhassák a kilencedet és tizedet, az esztendőbeli egy forint adót, a két csirkét, két kappant, tizenkét tojást és az egy itce kifőzött vajat. Az életet ezek a kisemberek hordozták s az ő sóhajaik fejezték azt ki. ,,..<két kezemmel keresem mindennapi kenyeremet és ruházatomat", — hangzott a napszámos könyörgése 1746-ban — „naponként reggeltől fogva estvéig a munkának terhe lankaszt, a napok hévsége fáraszt, más módja életem táplálásának nincsen, hanem a mindennapi fáradság és azután való reménység, jó reggel nyugodalmamat megszakasztván, munkára megyek mind estvéiglen . . A legrégibb, 1591-ből származó Kisgazdaleveleket Molnár Benedek írja Szenczről, Albert öccsének Wittenbergbe. „Ez levél adassék Vitembergába Albertus Szenczinek nekem szerelmes öcsémnek tulajdon kezeibe híven". A három forintról, melyeket atyja kölcsön kért, hogy részére elküldhesse. Más levél arról, hogyan csapta be a magyar a törököt, hogyan bűnhődtek az erkölcstelen legények 1604-ben, hogyan jelentett a falusi kisbiró Leányvárról,Bőjtmás havának 28. napján 1787-ben hogyan korhelykedett egy falu 400 évvel ezelőtt, amikor már itt bitangolt a kontyos török. Gazdag, változatos és lebilincselő ez a három füzet, mely plasztikus képekben pergeti le előttünk a múltat. Trócsányi Zoltán nem fűz kommentárt hozzá, de képei beszélnek helyette is. És sokat mondanak annak, aki gondolkozva eltűnődik rajtuk. Fodor Béla. SZÍNHÁZ FÜSTI FECSKE Korcsmáros Nándor darabja. Bemutatta a Nemzeti Színház A „Népszínmű", mely teljesen a múlt század népszínmű-hagyományát folytatja, jóllehet ez a hagyomány már eredeti korszakában hamis irodalmi tablón volt. Nem is szólva arról, hogy a parasztság menynyit fejlődött az utolsó évtizedek alatt s hogy a paraszt-kérdés lett az egész magyar kérdés középpontja. Korcsmáros Nándor tudomást sem vett erről, fogta a hamis sablonokat, némi „korszerű" festéket kent rájuk s anekdota-mondásra Ítélte őket. „Jó
