Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-09-01 / 7. szám - Kiállítások - (Z.): A magyar törvény multja
ve a kéménydíszig csináltak mindenféle használati eszközt s valamennyin az ösztönös művészi alkotóerő fénye csillogott. A kiállításra sok mindent felhoztak erről a területről is, mégis kissé szegényesen s rendszertelenül volt ez az ág képviselve. Ugyanezt mondhatjuk a névtelen népművészet többi termékére: a szőttesekre, hímzésekre. Bár minden ilyen ág külön kiállítást érdemelne, sőt egy állandó kiállítóterem volna szükséges számukra. A kiállítás fölvetett egy nagy kérdést: hogyan ápoljuk, óvjuk e tehetségeket? Erről a közel jövőben hírlapi viták fognak megindulni, melyeknek eredményéről majd beszámolunk olvasóinknak. Másrészt igazolás ez a kiállítás a magyar nép óriási művészi ösztönei mellett A „kezdet** ízeit kaptuk számos változatban s boldog, erős az a kultúra, melyben a „kezdet" ízei is folyton kinyílnak, övé az egész ember s az öröklét vidám tudata. F. G. A MAGYAR TÖRVÉNY MÚLTJA A Magyar Nemzeti Múzeum empire-előcsarnokában érdekes kiállítás nyílott meg szeptember havára. A kiállítás rendezői kódexeknek, történelmi okmányoknak emléktárgyaknak felsorakoztatásával igen szemléltető képben mutatják be a magvar jogtörténet ezer éves fejlődését. István király decrétumaival kezdődik ez a fejlődés, amelyek az admonti kódexben foglaltatnak. A kódexet Hóman Bálint kultuszminiszter csak a minap szerezte meg nemzeti kincsül a Múzeum számára. A nagy magyar törvényalkotó királyoknak örök életre szóló tövényalkotásait láthatjuk most közvetlenül, szemünk előtt például IV. Béla átírt aranybullája, vagy Nagy Lajos ősiség-törvénye, a magyar feudumnak 1848-ig érintetlen alapja. Nagyon tanúlságos a negyvennyolcas első magyar független felelős minisztérium megalakulására vonatkozó okmánytár, amely a magyar nemzet egyik legfontosabb, legválságosabb és legszentebb emlékű korszakának történetét tárja fel néhány okirat egymás mellé helyezésével. Megilletődve szemléljük a legfontosabb közjogi okiratoknak eredetijét, a pragmatica sanctiót, az 1849-es detronizáció jegyzőkönyvét s a többieket. A kiállított tárgyak közül legérdekesebb a XII. századból származó billog, amiből csak kettő van. A hatóságok em-
