Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-03-01 / 3. szám - Színház - Ponanyi László: Móricz Zsigmond: Rokonok

Magyar Könyvbarátok Diámmá friss elevenséggel értesíti olvasóit az irodalom legújabb híreiről. Megtudjuk, hogy elkészült A Magyarság néprajzának első kötete. Kész a Magyar történet III. kötete a miniszter Hóman Bálint tollából! Elkészült Az ember tragédiája dán fordítása! 1951-ben 3169 kötet, 1932-ben csak 2842 kötet jelent meg Magyarországon. Tolsztoj Feltámadását az eredeti szöveg szerint adja ki a szovjet. Állítólag 50 oldalt nem engedélyezett annakidején a cári Oroszország.

A Szlovenszkóban megjelentek közül a Magyar Tanító foglalkozik a pozsonyi rádióállomás „magyar óráinak" kérdésével s azt mondja: a szlovenszkói magyar iskolásgyermekek sokasága is kérő szóval áll a mikrofon előtt: mesét, dalt, játékot vár. Adler Ernő „A gyermektanulmány és az intelligencia vizsgálata" címen értekezik, érdekes cikk szól az idiotizmus, imbecilitás, debilitas testtani és lélektani jelentőségéről, Amerika oktatási módszereiről. Az egyik Fórum-cikkben a tanítóság helyet kér a községi képviselőtestületben, a

Krónika-rovat érdekes időszerűségekről beszél.

Az Új Élet Lotz Antal dr. cikkét hozza „A katolikus ifjúság és a közéleti radikalizmus" címen: valláserkölcsi megújhodást kíván. Reményi József, az amerikai magyar író kitűnő tanulmányt közöl a regényről, mint az emberi élet útmutatójáról. Bauhofer Oszkár a katolicizmus száz évéről beszél, Olvedi János az európai konföderáció kérdéseiről szól. Mécs László verse és Darvas János E. B. Lukács-fordításai teszik változatossá a lapot, amely, sajnos, nem áll még mindig a tipográfia magaslatán.

A Tábortűz, ifjúsági és cserkészfolyóirat élen hozza Mécs László versét, különféle tudományos és az ifjúságot szórakoztató cikkeket közöl, ismerteti a feltalálók nehéz munkáját, a filmgyárak titkait, a repülés új problémáit, érdekes cikk szól a Nap összetételéről, vannak szociális tartalmú cikkei és sokat foglalkozik a középiskolás ifjúság kérdéseivel.

(sz. v.)

SZÍNHÁZ

MÓRICZ ZSIGMOND: ROKONOK

(Bemutató a budapesti Nemzeti Színházban)

Mint Móricz újabb színmüvei általában, a Rokonok is regényátdolgozás. A regények problémái ritkán menthetők át a maguk teljességében a más elgondolást igénylő színpadra, ahol egészen másképen lélekzik a társadalmi vegetáció, mint a regény lasúbb és súlyosabb atmoszférájában. De többi színpadra áttett művével szemben Móricznak itt még egy másik nehézséggel is meg kellett birkóznia. A tragikus hangolású regényből Móricz vígjátékot formált, tehát világnézetileg is el kellett fordítania a mű spektrumát. A tragikus robogású alakokból optimista derűvel áthangolt vígjátéki figurákat teremteni, ez a színpad avatottabb mestereit is próbára tette volna, ha ugyan egyáltalában vállalkoztak volna erre. Móricz már a bemutató előtt érezte az önigazolás szükségességét és úgy nyilatkozott, hogy „minden életjelenséget kétféle szemüvegen lehet szemlélni és egy problémának éppúgy lehet drámai, mint vígjátéki befejezést adni." Ez az indifferentizmus elsősorban az írói erkölcsi pártállását hiúsítja meg és ebből a szempontból el is kell azt Ítélnünk. Szerintünk az új vígjáték drámai konstrukciója is ezen a ponton rendül meg: a színpadi közönséget nem lehet becsapni és Móricz sem tudja vígjátékában annak az ellenkezőjét elhitetni, amit regényében tragikusan oldott meg.

A Rokonok című regényt ismerjük és Móricz egyik legjobb alkotásának tartjuk. A vígjátéknak is Kopjás István a főhőse, aki hirtelen lép a megyei kishivatalnoki sorból a nagy alföldi város főügyészi pozíciójába. Kopjás István felül kerül az életben és erre a szegény rokonság siserehada egyszeriben elözönli, ki protekciót, ki üzletet, ki részesedést akar és mindenféle ügyekbe akarják belekeverni a naiv és idealista, politiká