Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Vecsey Zoltán: Valse triste

nyújtottak fel. Az egyik piros rózsából, erre ügyet sem vetett, úgy nyomta Feri kezébe. A másik fehér rózsa és orgona, ezt az arcához szorította és aztán a zongorára tette.

A suttogás is elnémult, amikor hegedűjét álla alá szorította. Templomi csend. A vonója a magasba lendült, de egy pillanatra megállott. Végignézett az első soron. Sok ismerős és ismeretlen arc. S a sor közepén egy sápadt arcú férfi, kissé már kopaszodó hajjal, keresztbe vetett lábbal, balkezét ökölbe szorítva a szája elé emeli. Ez hát a Laci, pardon, Porubszky Ladislav nácselnik úr. De megöregediett két évtized alatt. És egy kis pocakot is eresztett. Nevethetnékje támad s a vonó könnyedén simul rá a húrokra . . .

A program véget ért, de a tömeg egyre újabb és újabb ráadást követelt. S amikor már hárommal kedveskedett. követelőén zúgott fel: Valse triste. Hiába, ennek volt a legnagyobb híre, hatása, sikere öt világrészben.

Kedves mosollyal a pódium peremére lépett és fátyolozott hangon beszélni kezdett:

— A Valse triste-nek érdekes története van és sokan nem ismerik. Itt született a pusztán, a mi tanyánkon. Egy zseni pillanatnyi hangulatkitöréséből pattant ki. Megfogtam s hat év szenvedéseiben formáltam ki lelkemben olyannak, ahogy az akotójának lelkében zengett. Nem a te fájdalmad, nem az enyém. Minden emberé, az állatoké, virágoké és köveké is. Most nagyon sok a szenvedő ember s a Valse triste időszerű. De fel fog törni egyszer az élet diadalmas himnusza is s én alig várom, hogy megszólaltassam a húrokon.

És újból felhangzott a fájdalom hangja.

És Porubszky László a kis Ágnesre gondolt, akit szeretett, az orosz ezredes lányára gondolt, akit érdekből vett el s aki most egy vezérkari tisztnek a felesége ... A birtokárai gondolt, a bankban levő pénzére s most felrémlétt az az este, amikor egy magas, hajlott hátú művész a zongoránál ült s ezeket a hangokat először csalta ki a húrokból. Egy remegő kis lány keze , simult akkor az övébe, bizakodással