Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Vecsey Zoltán: Valse triste

hallhassa, egy délsarki expedíció rádión kért karácsonyi hangversenyt tőle.

És ő adott és adott szüntelen. A mélységből hozta fel a legszebb, legtisztább érzéseket, századok lelkét szólaltatta meg. Elérte, hogy azt mondták róla, nem volt előtte és nem lesz utána hozzá hasonló.

Alexandriában hangversenyezett a király palotájában, a diplomáciai kar előtt. A hangverseny után adta át Feri a kábelt: Apa beteg. Szeretné, ha jönnél. Másnap reggel repülőre ültek. Óriási málhája hajón jött utána.

Becsben autót vásárolt, azon robogott haza. A vámtiszt, amint meglátta az útlevélben a nevét, udvariasan összeütötte a bokáját s vizsgálat nélkül engedte át az autót.

Jövetelükről nem küldött értesítést. Hadd legyen apának nagy öröme.

Késő délutánra hajlott a nap, mikor a tanyához közeledtek. Az esti harang már belekondult az alkonyatba. Vidám énekszóval, meg kiáltozással hajtották a legelőről a jószágot, amely csak úgy tolongott az úton felszálló porfelhőben. A nagy porból csak imittamott bukkantak ki hatalmas fejek, meg szarvak. Erősen lassítani kellett.

A tanya szélén pompás, új, cserepes épület. Parányi gyerekraj zsibongó lármával árad ki belőle. Az iskola, az ő iskolája! Könny szökik a szemébe s gyöngéd kézzel megcirógatja a hozzá legközelebb áiló szöszke arcát.

Milyen nagy változás a tanyán! Hiszen itt elamerikaiasodott minden. A kunyhók fejére zsúp helyett zsindely vagy csérép került, a nyitott ablakon rádió nótája zeng ki. Az istállók tiszták, gondozottak. A tanya postát kapott. Az emberek vasárnap a körben gyűlnek össze, lapokat olvasnak, a könyvtárból visznek haza könyvet. A kör ajtaján tábla hirdeti: Lippay Ágnes olvasó és társalgó kör.

A birtok? Arra rá sem lehet ismerni. Mintha az Ohio mellől telepítettek volna egy csinos, gondozott farmot ide, a Duna mellé. És eltűnt ám a puszta. A búzatáblák, dohányosok mellett fiatal gyümölcsös, roskadozik a pompás alma terhe alatt. A mocsarat kiszárították, helyében díszkert van s a két fiú — milyen deli legénykék lettek! — pompásan ütögeti a fehér labdát a grundon Amott üvegház. A kúria meg ragyogó köntösben. És mindezt ő hegedülte össze.