Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Vecsey Zoltán: Valse triste
— De ő ezt nem tudta és előbb is ment férjhez, amikor még hozzám kötötte a szava. — És te mikor tudtad meg ezt? — Amikor hazatértem . . . — Tehát megházasodtál, mikor még téged is kötött a szavad. És most szemrehányást teszel neki, játszod a tragikus hőst és nem gondolsz arra, milyen csúnya komédiát játszol önmagaddal. Nem a szíved fáj, hanem a hiúságodat sértették vérig, hogy egy gyermeklány nem áldozta fel egész ifjúságát, minden álmát s nem várta be jegyben-gyűrűben, amig visszatérsz az idegen asszonnyal. — Ha tudnád, mi volt az a társtalanság, az a1 kergetett, zaklatott élet, nem Ítélkeznél. — Tudom. És sejted azt, hogy idehaza, a megszokott környezetben hányán éltünk társtalanul, aggódva, reszketve értetek. Nyugalmat színlelni, míg odabenn minden zakatol, álmatlanul forgolódni a forró párnák közt s gondolatban folyton ott lenni nálatok, akik aztán visszajöttök, felpakolva asszonnyal, gyerekkel. Én igazat adok az llának, mert nem dobta oda legszebb ifjú éveit egy ostoba romantikának. Kibírtad volna a lelkiismeretfurdalást, ha visszatérve pártában találod a lányt, akit végre is — hűtlenül elhagytál? Örülnöd kellene, hogy a sors mindent ilyen szépen elrendezett. Eredj haza a muszka asszonyodhoz, verj ki a fejedből minden beteg romantikát s szólj hozzá a szíved szavával, mint odakünn szóltál. Meglátod, reagál rá és máskép lesz minden . . . Fánni néni szólt be: — Teríts meg, Ágneskám. Kész a vacsora. Újból ragyogó nyár ömlött a tanyára, huszonegy nyara. Csöndesen poroszkáltak a lovak a poros országúton, verejtékezve vonták a nagy családi batárt, amely színültig tele volt csomagokkal. Az ismerős táj minden fáját, bokrát ujjongva ölelte magához, csak a faluszélen csodálkozott el az új jelzőtáblán, amely telül más nyelven, más helyesírással s olyan furcsán hirdette a törzsökös magyar falu nevét. Az embereknek, kik szembekerültek a kocsival s levett kalappal, alázatosan köszöntek, a régi formájuk volt. A Kellner elköltözött a faluból, sokat keresett a valután s most
