Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-11-01 / 8-9. szám - Vecsey Zoltán: Valse triste
füstfelhő foszladozik a víz fölött, amely Bouillon Gottfried keresztesei óta de hányszor hordozott hadi népet a hátán! Apja szavára riadt fel. — Igyekezzünk, Vihar lesz! Igen, a nap egyszerre elhomályosodott és megzavarodott, mintha egy óriási hamútömeggel trágyázta volna meg. A túlsó parton, a hegyek fölé felhők tódultak, s most átkelőben voltak a folyón, egyre közeledtek, mind lejebb ereszkedtek és fenyegetőbbek lettek. — Ha kilépünk, még idejében haza érünk. Ugyancsak szaporázták a lépést, de csak félúton voltak, amikor távoli dübörgés ijesztett. Meg-megújuló szél támadt s az úton porfelhő borította be a tanyára igyekvő szekereket. Minden elsötétedett s a haragvó égboltozaton villámok raja nyüzsgött. Szerencsére már a kápolnához értek. Már nagy cseppek koppantak rajtuk s mire bejutottak a pitvarba, zúgott a felhőszakadás, nyögött az orkán, süvítettek az útszéli fák. Még egy emberöltője minden második vasárnapon misét mondott itt egy öreq, tudós bencés, aki késő öregségének napjait itt töltötte az eoyik cselédház tiszta szobájában. A római kornak emlékeit gyűjtögette az öreg s talicskával hordatta a sok kézi malmot, dárdát, pénzt, egyéb kiásott mis-mást a városi múzeumba. Szent ez a föld, mondogatta, már a római kultúra megszentelte s ezek a rómaiak keresztények voltak. Kereszténység a Duna völgyében Krisztus Urunk századában, itt a kereszténység csaknem kétezer éves, — lelkendezett, amikor a földesúri asztalnál munkájáról beszámolgatott. A pitvart vasrács választotta el a kápolna belsejétől, melyet a sűrű mennykőcsapás pillanatonként vont vakító fénybe. Az oltár fölött a szent család képe világosodott meg ilyenkor, egy vándorpiktor primitív technikájú és szegényes fantáziájú alkotása, öt forintot kapott érte, emlékezett vissza az öreg. Ágnes letérdelt a rács elé, a kőlépcsőre. Most egyszerre Gulyásné szavaira gondolt. — Áldozatot kell hozni, a legnagyobb áldozatot. Milyen áldozatot hozhat ő? Igen, a legnagyobbat, művészi álmait s a művészet élvezetét. S a gomolygó homályból kitörő vakító fény
