Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Gömöry János: Levelek Gvadányi Józsefhez
után harmadik napra a Gróf jöjjön ide Szaláncra. Megvallom, sajnálom, hogy oly hossza ottmaradásával nem sajnál kínozni a Gróf. Most már elhiszem, amit némelyek mondanak a Gróf felől, hogy a Gróf Gvadányi szerelme csak egy hétig tart. Egy hét után el szokott múlni. Sokat gondolkozom, állhatatlanságának vagy betegségének tulajdonitsam-e elmaradását? Ne sajnálja nevemmel köszönteni Pogány urat és megkérdezni tőle, hol lakik most Kacsándy ur, mely felé kellene a postákon hozzá dirigálni a levelet? Igen szorgalmatos állapotok felől akarnám őt megkérdezni. — Ha nem tartanék az emberek nyelvétől, magam hozatnám el a Grófot. Ezzel magamat ajánlván tapasztaltai szívességében, maradván igaz, hiv, alázatos szolgája. Árva Krajnik Julianna. Méltóságos Gróf Kapitány Ur! Kassán nem reménylett hosszas ideig tartó maradásának mi okai lehettek? Én ugyanezt másnak nem tulajdonítom, mint előbbeni szives hajlandóságainak megváltozásának. Mély csodálatos állapot lehet az, hogy egy grófi vérből származó gavallér feltett szándékát oly hamar változtatja. Ezek után magamat ajánlva holtomig egy igaz alázatos szolgája Árva Krajnik Julianna. Méltóságos Gróf Kapitány Ur! Sok rendetlen cselekedeteiért úgy megirtóztam a Gróftól, hogy nemhogy félesége nem kívánnék lenni a Kapitány urnák, de egy házban sem vele élni. Négyszáz forint a korcsmára sem elég! Én az Istennek kívánnék élni és halni, azért ne fárassza magát a Gróf se Gönczruszkára, se Egerbe. Semmi cselekedetit sem szenvedhetem és részegségiért nem is kívánok reá nézni. Én rám soha számot ne tartson és inkább meghalnék, semhogy hozzá mennék. Egy ember sem találkozott, aki jót mondjon a Gróf felől. Én felém se jöjjön, mert én az ilyen embertől irtózom. Jobb, több szerencsét kívánván vagyok a Grófnak becsülettel való szolgája: Árva Krajnik Julianna. * Gvadányinak erről a szerelmi kalandjairól életírói említést nem tesznek, valószínűleg azért, mert a levedeket nem ösmerték.
