Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Berzsenyi Dániel költeményeiből (Fohászkodás. Osztályrészem. Búcsú Kemenes-aljától. Keszthely. Napóleonhoz

Mélyen illetődve búcsúzom tőletek; Elmégyek; de szívem ott marad véletek A szerelem láncain.

Hímezze bár útam thessali virúlmány, Koszorúzza fejem legdicsőbb ragyogvány. A szerencse karjaim;

Bánatos érzéssel nézek vissza rátok, Ti szelíd szerelmek s vidám nyájasságok örömmel tölt órái!

Nem ád vissza nékem már semmi titeket! Evezzem bár körül a mély tengereket, Mint Magellán gályái.

Oh, gyakrar a szívnek édes ösztöneit, S tárgyaihoz vonzó rózsaköteleit Egy tündérkép elvágja!

A szilaj vágyások gigási harcait, E bújdosó csillag ezer orkánjait Bévont szemünk nem látja.

Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk, Az előttünk nyíló rózsát letapoljuk, Messzebb járnak szemeink:

Bámulva kergetjük álmunk tarka képét, örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét, S későn hullnak könnyeink.

KESZTHELY

Itt a kék Balaton partja virányain,

Hol minden mosolyog, mint az arany világ; Hol dús búzakalász rengedez a mezőn, S a halmok koszorús oldalain ragyog A százféle gyümölcs s a zamatos gerezd;

Itt a keszthelyi zöld parton emelkedik A csendes Helicon. Jöjjetek, oh szelíd Aon szüzei, és verjetek itt lakást, Nézzétek mi kies sorhegy ölelgeti A tér telkeit és a vizenyős lapályt.

Itt leltek gyönyörű thessali berkeket, Bércforrást, susogó völgyeket és homályt. Gyakran mulatoz itt hináros öblökön Nereus, sáskoszorús nympha leányival; Gyakran zengeti itt Árion énekét