Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-01-01 / 1. szám - Gömöry János: Levelek Gvadányi Józsefhez
LEVELEK GVADÁNYI JÓZSEFHEZ A régi abaújvármegyei levéltárban találtam e leveleket. Hogy miképpen kerültek oda, bizony nem tudom. Magyarul és olaszul írott levelek. Nagy értékük nincsen, de Gvadányiról szólnak, az emberről és a hányódó élet eddig alig feltárt részeit mutatják. Gvadányi József gróf, a magyar lovasgenerális (így szerette nevét aláírni) élő megtestesülése a XVIII. század végén jelentkező nemzeti újjáébredésnek. Elődei, az olasz Guadagniak, mint indigenek kerülnek Magyarországra és mihamar beilleszkednek a magyar társadalmi életbe, magyar nőt vesznek feleségül, lélekben is magyarrá válnak. Érdekes, hogy éppen III. Károly, Mária Terézia és I. József nemzetietlen korszakában, amikor a törzsökös magyar főúri családok nyelvben, érzésben elidegenednek fajuktól. Gvadányi József, az idegen császári tiszt sarjadéka, lesz a magyar nyelv és érzés leglelkesebb védelmezője, művelője, s ő ostorozza legjobban az idegen szokásokat, nyelvet és erkölcsöket. Gvadányi József ízig-vérig katona volt. Már 18 éves "korában zászlótartó és negyven évi szolgálat után vonul nyugalomba. Mindig magyar ezredeknél szolgált, amelyeknél oly erős a magyar katonai szellem, hogy ennek hatása alatt az idegen származású tisztek is elmagyarosodnak, magyarul beszélnek, leveleznek s Gvadányi, aki már születésénél fogva is magyar, pompásan érzi magát ebben a környezetben. Jó bajtárs és bele veti magát a könnyelmű, a holnappal nem törődő katonai életbe, amely a gyakori táborozásokban nyer folytonosan tápot. így aztán sokszor elfogy a pénze, özvegy édesanyját is zaklatja emiatt, akinek tizenegy gyermeke közül négy maradt ugyan életben, de ezek is elég gondot szereztek neki. * A kölcsönt hajszoló fiatal Gvadányinak szól ez a keltezés nélküli levél:
