Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-11-01 / 8-9. szám - Surányi Miklós: Janus Pannonius

aki egyéniségének bájával, költői tehetségével a mi­­thologiában, a latin filozófiában és a renaissance tudo ­mányokban való jártasságával a ferrarai udvart és Mátyás király budai udvarát egyképen elbűvölte. Gon­doljuk el, micsoda levegőt hozott ő magával Pécsre, ameiy tulajdonképen nem is egyéb, mint a pécsi püs­pök vára, körülvéve a kanonokok házaival, néhány templommal, ferencesek és apácák zárdáival, valósá­gos papi kolónia, püspöki kormányzat alatt, katona­sággal, amelynek a püspök a vezére. De ne higyjük, hogy Janus Pannonius itt barbárok közé került. A vármegye területén szétszórt bagoly­várakban, a földsáncok mögött oly emberek is éltek, akik ifjúkorukat a bécsi, párisi, ferrarai, páduai vagy németországi főiskolákban töltötték el és ott megmu­tatták, hogy mennyi kultúrképesség lakozik ezekben a kardforgató, borozgató, vadászó, ázsiai tömzsi ma­gyarokban. Nemcsak Mátyás király jellemében volt meg minden, ami a korai renaissance-ot jellemzi. A külföldet járt magyar főurak is féktelen, nagyravágyó, zabolátlan egyéniségek, kikben erő, fantázia és vér­mérséklet a művészet és pompa kedvelésével iroda­lomban és művészetben, a stilus és a forma kultuszá­ban, a kereszténységhez való őszinte ragaszkodással, s a szellem szabad szárnyalásával, büszke és hiú öntu­datossággal járt együtt. A renaissance műveltségű magyarok közül természetesen minden második ember pap, azaz egyházi főember, egyszersmind várúr, had­vezér, kiskirály, jobbágyok mindenható ura, akik ma­guk körül Mátyás udvarának kicsinyített mását terem­tik meg. Fraknói írja hogy ebben az időben a humanista Ma­gyarországnak három központja volt. Mátyás budai ud­vara, Vitéz János esztergomi székhelye és Janus Pan ­nonius pécsi rezidenciája. Ebben a három városban három mesés gazdagságú könyvtár hirdette három nagy magyar ember határtalan és szinte mámoros lel­

Next

/
Oldalképek
Tartalom