Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Magyar irodalmi szemle - Féja Géza: Szabó Dezső új könyve (A kötél legendája)

SZABÓ DEZSŐ ÜJ KÖNYVE (A KÖTÉL LEGENDÁJA. Kisregény. Ludas Mátyás ki­adása, Budapest, 1934.) Szabó Dezső folyton a halállal viaskodik. Azért jött a magyar földre, hogy az idill tejjel-vérrel folyó világát hirdesse. Lázadásai, harcai, pamfletjei, fekete-piros hullámzása csak vízözön egy kibukkanó tiszta tájért, utolsó tragikus zivatar egy álmodott aranykor előtt. Százarcú költő, élete a színváltozások szakadatlan sorozata, minden útnak neki indult, hogy talán kive­ti, kivetíti magából a tragikus örökséget, hogy talán mégis van újjászületés. S minden útja derekán ráhar­sogott a tragédia. Emlékezzünk csak egyik legmeg­­mutaitóbb novellájára, „Különös utazás" a címe. Itt visszafelejtkezik Szabó Dezső az idilibe, a faluba: „Milyen jó építeni — mondta az életem." S e novel­la vége már az idill halálának a víziója. Szabó Dezső minden útját megakasztotta az emberi tragédia. Ezek a legyőzhetetlen tragikus jelek mintegy ketrecbe zár­ták megújhodó kívánságait, idillel teli álmait. Ez ma­gyarázza Szabó Dezső határtalan düheit, egekig csap­kodó szenvedélyeit. Vörösmarty tragikus sorai zuhog­nak benne szüntelen: „Nincsen remény, nincsen re­mény." Tragikus egyéniség, aki túl akart nőni a tragédián és sorsát fajáéval azonosította, ez Szabó Dezső a legmélyebbről nézve. Ha e sajátságos tra­gédia okait nézem: Szabó Dezső végletek közt csap­kodó, hullámzó és nem végleteket egyesítő, koncen­tráló zseni. Szabó Dezső, a végső pontokat tekintve, nem törvényhozó, hanem ő ama sűrű kháosz, ama nedvekkel és forradalmakkal, háborgásokkal és hullámcsatákkal teli életanyag, amely éppen tör­vényekre vár. S nagyszerű volt az az életanyag, melyet Szabó Dezső hozott, mindnyá­junkat táplált véle. Ö az idill és a Ni­hil között hányódik szüntelen. A folyton szétomló idill, a hiába várt megváltás a Nihil felé vezettet. Annyi feketeség gyűlt össze benne, hogy akár az egész univerzumot gyászba vonhatja véle. A Nihilbe való torkollását már három legutolsó könyve: a „Tenger és temető", a „Segítség" és a „Kará­csony Kolozsvárt" is jelezte. A ,Tenger és a te­mető" novelláiban egyre szélesebb hullámokban árad a semmi, a végső kétségbeesés. Patkó István, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom