Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Marek Antal: Kilincselés

hónapban megpróbálni, akkor talán mondhatok vala­mit. Vagy adja meg uraságod a címét, az összeget postára adjuk. így mondta: az összeaet, ilyen súlyo­san, ilyen keményen, ilyen karakánul, mintha legalább is tízezer pengőről és nem tizenöt pengőről lenne szó. Az írónak fenséges pillanatai vannak néha. A nagy mindenség fekete éjszakájában fénylő csillag az ő széplátása. Mégis, amíg az írás a közönség elé jut, amíg az író munkájának gyümölcsét betakarítja, mesz­­szíbb távolság az a Himalája déli lejtőjénél, több az Sysiphus kínlódásánál. A Nagy írónak ijesztően rossz írásai jönnek néha; mélyebb és igazabb lobbanás az övé. Mégis mennyi harc, amíg levegőhöz jut, meny­nyi fáradtság telik bele, amíg Nagy János miniszteri segédfogalmazó úr, vagy Békás Ferenc tanár úr reg­geliző asztala mellé odakerül írása. Ó, de kár a megfáradt lépésekért, a céltalan kibá­­mészkodásokért teremtő nappalokon, a magyar vidé­ki élet sorvadásáért, az amerikaisodó magyar betű­vetésért. Hol van a Dunántúl jelentős irodalma, a Ti­­szahát termékenysége? Hát nincs ott annyi fájdalom, mint Erdélyben, Bánátban, Szlovenszkón? Hol van az új Móra Ferenc, több Kocsis László? Vagy messzibb tájakról fárasztó ez a lépcsőzés? Vagy könnyebben lángol el a művésziélek akarata, mint a szalmacsóva? Ó fájdalmas, keresztrefeszített, halódó magyar lite­ratúrai MAREK ANTAL A MAGYAR ÍRÁS az egyetemes magyar szellemi ség lapja I

Next

/
Oldalképek
Tartalom