Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-09-01 / 7. szám - Marek Antal: Kilincselés

benne Újszülött gyermekében gyönyörködhetett szebben, akit odatett elébe az asztalra a madame s ő borzadva, a gyönyörűség valami sajátosan kéjes érzésével ismerte fel a gyerek vonásaiban önmagát. Efajta öröm ritkán csókolja homlokon s úgy gondol suta perceiben arra a pillanatra, amikor majd le kelt az Írását adnia, mint valami nagy-nagy szerencsétlenségre.

A fővárosi lap portása felugrik szűk kis kalitkájában, amikor a sötét kapualjból a lépcsőházba indul, mert ilyenkor vidéki ember módjára a legjobb ruháját ölti magára s ha nem is imponál keszeg alakjával, legalább adófelügyelőnek fest. A lépcsőjárástól elszokott, mióta falun él s mire felérkezik az emeletre, elfullad. Torokgyulladásaira gondol hirtelenében, amire rejtett célzást tett olykor az orvosa, ha phonendoskopjával a szíve táján kémlelődött. Lassan megcsillapodik, megtapogatja az írást jobb belső zsebében, aztán elszántan megnyomja a csengő elefántcsontutánzatú gombját. Újra a jobb zsebe felé tapogat, mert már nem egyszer megesett vele, hogy a kellő pillanatban nem találta meg a kéziratát s a Mindenható Szerkesztő sürgető, sértődő tekintetétől teljesen megzavartan, átkutatta valamennyi zsebét, még a nadrága hátsó zsebét is, míg végre a kezében tartott könyv 67-ik oldalán megtalálta az elveszett kéziratot s egyetlen mély, felszabadult sóhajtással átnyújtotta a Mindenható Szerkesztőnek. Most tudja egészen bizonyosan, hogy a cikk a jobb belső kabátzsebében van, nem veszi elő, nehogy a portás ne köszönjön és órák hosszat megvárakoztassa az altiszt a piszkos szerkesztőségi előszobában. Az író néhányszor már kuncogva arra gondolt, hogy olyan a kézirat a zsebében, mintha hatlövetű Frommer-piszfoly lenne, amelyet egyetlen mozdulattal előránt, amikor a Mindenható Szerkesztő elé járul s reászegezi, mondjug gondterhes fejének, horpadt mellének, vagy éppen kiteljesedő pocakjának. Bár elmondhatja az író, hogy életében kevésszer volt ilyen mosolygós jókedve a szerkesztőségi előszobákban. Olyan fejlett érzése van mindenkor, mint amikor hazafelémenet megáll a határon a vonat és idegen katonák szállanák be a kupékba, széthányják kofferje tartalmát, rossz magyarsággal böngészik magával vitt könyveinek címét, szerzőjét s csak akkor szabadul fel boldogan, amikor a határállomásról továbbindul a vonat. Az