Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-09-01 / 7. szám - Sebesi Ernő: Ne légy jó!...
NE LÉGY JÓ!... Kényelmesen hátradőlt a karosszékben. Elégedetten nézegette az orvosi naplóba bevezetett adatokat. Végigment a kortörténteken és boldogan konstatálta, hogy fellendült a rendelője. Igaz ugyan, csak helyettesi minőségben örülhetett annak, hogy dolga van. Hogy segít a betegein. A más betegein ... Vengerszky doktor már két hét óta rendelt ebben a pazar eleganciával berendezett orvosi dolgozószobában. Amikor évtársa, a népszerű Bodor főorvos telefonon felajánlotta neki a helyettesítést, a nagy meglepetéstől alig tudott szóhoz jutni. Csak másnap döntött, hosszú viaskodás után. Éccaka hidegen fontolgatta a helyzetét, a lehetőségeket és másnap reggel igent mondott. Ezzel szemben a népszerű Bodor kolléga régi vágyát akarta megvalósítani. Gyönyörködni akart a márciusi olasz égben, ki akarta magát szabadítani a mindennapi robotból, amely felőrli az idegeit, eltompitja érzékét az élet kínálkozó szépségei iránt. Még az se tudta felolvasztani meghajszolt életkedvét, hogy a sarkon egy négyemeletes bérpalotának az alapjait éppen e napokban rakták le. Nőtt a vagyona, de nőttek az évei is, — gondolta Bodor főorvos úr, éppen ezért sietni kell. Eddig az élvezeteket másnak hagyta, most ő akar belekóstolni a világ egészséges jóizébe. Volt valami fölényesség abban, ahogy szegény évtársának átadta erre a hónapra a rendelőjét. — Dolgozz magadnak, akárcsak otthon lennél, — vált el tőle és Vengerszky könnyű vállrándítással reagált erre a kétértelmű megjegyzésre. — Hisz ha otthon lehetne dolgozni, akkor nem jönnék ide — gondolta és fülig pirulva kívánt kellemes utat és jó mulatást szerencsésebb kollegájának. Azóta Vengerszky csakugyan nyakig ült a munkában. Bodor doktornak szélesen kiterjedt praxisa volt. — Praxis aurea — ahogy irigy kollégái mondták.
