Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Déman Pál: Régi magyar templomépítés

formavilág változása alig érinti, az szinte napjainkig változatlan marad. Szervezete egyszerű: vízszintes mennyezetű hajó, legtöbbször félkörös szentélyfülke, nyugaton egy torony a homlokzat közepén, ennek alja szolgál a templom előcsarnokául. A templom külseje teljesen egyszerű, néha fehérre meszelt, a torony zömök, gulaalakú sisakkal; egyes vidékeken a toronysisak négy sarkára kis fióktornyokat állítanak. A templom belsejét annál áhitatosabban igyekeztek az egyszerű hívek díszessé varázsolni. Némelyikük falait meglepő kvalitású falfestmények borítják. Ezeknek témái között gyakran szerepelnek a magyar szentek legendái.

A gótika Magyarországon aránylag későn jelentkezik. A ciszterciek készítik elő, szélesebb körben azonban inkább a kolduló rendek, a ferencesek és a domonkosok terjesztik. Ezeknek aktivitása és a mindinkább öntudatosan megszerveződő városi lakosság fokozódó jóléte folytán élénk templomépítő tevékenység mutatkozik, annál is inkább, mert az 1241 — 42-es tatárdulás számos templomot pusztított el. Ez a tevékenység nemcsak új szerzetes és plébániatemplomok emelésében nyilvánul, de számos régi templom átépítésében s a nagyobb templomoknak festői kápolnacsoportokkal való gazdagításában is.

A gótika eleinte inkább csak a részletekben, a formaképzésben jelenik meg, valamint az egyre karcsúsodé arányokban. A gótikus szerkezet lassan ver gyökeret. Azok a jellegzetes, végső konzekvenciával és merészséggel megvalósított támasztórendszerek, amelyeket Északfranciaország nagy katedrálisain látunk, a magyar gótikában teljesen hiányoznak. Az a végleges konstruktívizmus, amely az épület tömegének, tektonikájának teljes feloldására törekszik, nem eleme a középkori magyar építőgéniusznak. Az alaprajzban az a magyar típus, amely a román korban kialakult, a gótikában alig változik, a nyugteurópai gó