Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Z. A magyar írók hete a Margitszigeten - Z.: Kazinczy könyvsátor a pesti könyvnapokon

a legnagyobb könyvnapi sikere. Szlovenszkói és ruszinszkói [rónak csupán akkor lehet neve és elismertetése, ha könyvének, műveinek az egyetemes magyarság körében szerzünk minél több olvasót és hívőt. Ezen az úton indultunk most el.

Bizonyára lesznek olyanok, akik e sorok olvasása közben szenvedélyes makacssággal szállanak vitába „a szlovenszkói lélek" érvényesülése mellett. A kettő azonban nem áll ellentétben egymással, mint ahogy az erdélyi lélek teljes mértékben sugároz a Szépmíves Céh íróinak alkatásaiban s mégis az egész magyarság írói ők. Bárcsak itt lenne már az a magyar író, költő, aki írásaiban meg tudná szólaltatni a szlovenszkói és ruszinszkói lelket úgy, hogy annak kisugárzása egyetemes magyar érték legyen. Mert csupán erről van szó, úgy kell írnunk, hogy az egyetemes magyarság lelke rezonáljon rá.

Még csak indulásról beszéltünk. Nem adtuk el tömegével könyveinket, csupán százas példányokról beszélhetünk. Ez azonban azt jelenti, hogy már van néhány ezer jószándékú, műveit ismerősünk, aki érdeklődéssel tekint újabb látogatásunk elé. És erre az újabb látogatásra kell felkészülnünk. Mert ha az első alkalommal nem is szabad betörésről beszélnünk és írnunk, a második alkalomra már ténylegesen be kell törnünk, különben a hadjáratot elvesztettük, mert megrendül a bizalom tehetségünk, önkritikánk és munkakészségünk iránt.

Elsősorban azt a tanúlságot kell levonunk, hogy csupán szervezetten, egy életerős szövetkezetben tömörülve érvényesülhetünk. A Szépmíves Céh ereje az erdélyi írók ereje. így vált lehetővé, hogy műveik gyönyörű kiállításban, nagy számban kerülhettek piacra s hogy az erdélyi pavillon csupán a Szépmíves Céh könyveinek árúsításával a könyvnap legnagyobb forgalmát érte el.

Azután el kell határoznunk, hogy dolgozni fogunk. Dolgozni, alkotni nagy elszántsággal és komoly önkritikával. Ha a Magyar írásba írunk, vagy ha a Kazinczy-Szövetkezet kiadványának szánunk valamit, arra kell gondolnunk, hogy ezen az úton kerülünk és kerülhetünk csupán az egyetemes magyarság elé. Tehát legjobb írásunkat, leggondosabban végiggondolt és megírt műveinket kell itt ünneplő formában bemutatnunk. Meg kell mondanunk őszintén, hogy a jövő évi könyvnap csak akkor valósítható meg, ha íróink legalább négy-hat nagyobb alkotással teszik lehetővé. A Kazinczy Szövetkezet régibb kiadványaiból több példányt elhelyezni a budapesti piacon már nem lehet. ŰJ könyvekre van szükség, amelyekről már előzetesen beszéljenek, ismerjenek, amiket keressenek. Amint egy-két munkát már bemutatkozásunkkor kerestek. Mert ez az Igazi siker, amikor valaki messziről Is felkeresi sátrunkat, hogy beszerezzen egy könyvet, amelyről elismerő szavakat hallott és nem az, amikor kedves magyar hölgyek nagy unszolással állítanak meg egykét udvarias vásárlót könyveink előtt.

Az a két újdonság, amellyel a Kazinczy Szövetkezet meglepte a könyvnapi vásárlókat, már két olyan könyv volt, ami ezeknek az igényeknek felel meg. Sajnos, az egyik közülük nem a mi íróink közül való. Tamási Áron Énekes madarára gondolunk. Mégis büszkék vagyunk, hogy ez a remekbeszabott, népies mesejáték a Magyar írás kiadásában jelent meg s csak a ml sátrunkban volt kapható. Boldogok vagyunk, hogy ez az új magyar színpad reményét jelentő alkotás a mi kezünkből kerül a népi színpadokra.

A másik sikerünk a szlovák költők alkotása volt. Igazi szeretettel fogadták vásárlóink. Ez az a „nyitott: könyv", amelyet magyar politikusok és publicisták olyan sürgetően kívántak. A szlovák lírikusokban csendül fel legtisztábban a szlovák nép igazi hangja és érzése. Az az érzés, amely ezer éven át testvére volt, ölelkezett a magyar örömmel, a magyar bánattal. Z.