Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Z.: A szlovenszkói magyar tudományos munka hiányai

szociológia, szociográfia, közgazdaságtan, történelmi és néprajzi munka azok a területek, amelyeknek művelésére feltétlenül szükségünk van. Ezekben megfelelő kiképzést, de még irányítást, útbaigazítást sem kaphat ifjúságunk, mert a magyarság sorsdöntő nagy kérdéseit egyetlen cseh vagy német egyetemi tanár nem ismerheti, s nem is ismeri. Nem beszélünk a cseh és német tudományos munka hivatalos irányáról, amely Michelet szavai

szerint az uralkodó politikai irányhoz csatlakozik és olyan felfogásokat teremt, melyek a tényekkel, az igazsággal homlokegyenest ellenkezésben állanak. Elég ebben a pontban Frantisek

Chaloupetzky pozsonyi történettanár iskolájára mutatnuk, amely merev következtességgel és megtévesztő dialektikával hirdeti, hogy Szlovenszkó a magyar szent korona keretében különálló közjogi egységet alkotott s ennek a tételnek igazolására a kiskirályság intézményét hozza fel. Természetesnek tartjuk, hogy új történelem Íródik, viszont fájdalmas ténynek kell vennünk, hogy sem régi, sem új szellemiségünkben nincs megfelelő felkészültségű tudós, aki figyelemmel kisérné polemikusán felvenné a harcot az új irányzatokkal.

Ha ifjúságunk soraiban tehetség bukkan fel, aki közöttünk fejthetne ki nemzetnevelő és mentő munkát, rendszerint elveszítjük. Váczy Péterre, a fiatal magyar történetírói gárda jeles készültségű tudósára utalunk, aki 1923-ban tőlünk indult ki, hogy soha ne térjen vissza hozzánk. Tudományos pályára készülő tehetségeinknek tényleg szükségük van külföldi tanulmányokra, félévekre s ebben a tekintetben példának vehetnék, a kisebbségi élet nagy tanítómestereit, a lengyeleket, akik a porosz uralom alatt is virágzó gazdasági és szellemi életet teremtettek. Ök egyetlen értéküket sem veszítették el, hanem kataszterbe foglalták ifjúságukat s a tehetségeseket a Sorbonne-on neveltették. Ezekből lettek a lengyel nemzetiségi élet kiemelkedő értékű vezérei.

Gazdasági erőtlenségünkben, szegénységünkben talán nem követhetjük1 ezt a példát, vagy nem kielégítő mértékben. De mégis meg kellene találnunk, az útját, módját, hogy egy-két nevelő tudósunk legyen, akik azután a főiskolások szemináriumaiban végezhetnék a magvetés munkáját.

Tudományos központunk nincsen. A csehszlovákiai magyar tudományos, irodalmi és művészeti társasé-