Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-01-01 / 1. szám - Féja Géza: Magyar irodalmi szemle

nyék között a legszebb magyar népmesék gyűjteményét fogja adni. Gondosan végigtanulmányoztuk a magyar népköltési gyűjtést s olyan meseanyagot válogattunk belőle, mely elsőrangú irodalmi élmény lesz mindenki számára és a néplélek gyönyörű vallomástétele. Kíváncsian várjuk, hogy mi lesz a mi „első fecskéinknek" a sorsa?

IRODALMI VITA EGY KÖNYV KÖRÜL

Tamási Áron legutóbb ismertetett regénye („Ábel az országban") az irodalmi támadások özönébe került. Amilyen nagy kritikai lelkesedés kisérte „Ábel" első kötetét, olyan megbotránkozva fogadták a másodikat. A jobboldal éppenúgy támadásba csapott, mint a baloldal. Vájjon mi volt az oka ennek?

Jobboldalról a regény „erkölcsi levegőjét" kárhoztatták, baloldaléknak pedig az fájt, hogy Ábel falusi szemmel nézegeti a városi életet, falusi fölénnyel birkózgat véle s nem marad alul. Míg tehát a jobboldal „erkölcstelennek" tartja könyvét, a baloldal naiv erkölcsi itélőerejét kárhoztatja s mindkettő visszasírja „Ábelt a rengetegben". Miért nem maradt Ábel mindörökre a havasban! Miért jött az emberek közé? S nem veszik észre, hogy az lett volna a hiba, ha ott marad, tehát ha Tamási előbbi regénye hangját és levegőjét folytatja. Ámde az emberekben megülepedik egy-egy élmény s milyen kényelmes, ha folyton, vagy legalább is néhányszor ismétlődik. Ugyan minek is tör mindig új égtáj felé az írói nyugtalanság? Minek kényszeríti az olvasót folyton új belső állásfoglalásra? Mikor mennyivel kellemesebb a változás forradalmánál az emésztés derűs nyugalma ...