Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-06-01 / 6. szám - Kézai Béla: Szekfű Gyula: Három nemzedék és az, ami utána következik

elévülés tényét állapította meg. Magyarország „füg­getlen' állammá lett — mondták, — tehát a közjogi kérdés „megoldódott". Magyarország „nemzeti" ál­lammá lett, a nemzetiségi probléma évszázados teher­tételétől megszabadultunk: semmi értelme többé az egyenetlenséget szító rekriminációknak. Senki se gon­dolt arra akkor, hogy ezeket a problémákat nem mt „oldottuk" meg, hanem megoldották mások, megol­dotta a történelem, amely a mi évszázados „nekünk dolgozik az idő" állambölcseleti teóriánk előtt nem komplimentirozhatott tovább. Senki se gondolt arra, hogy ekkor Magyarország hasonlatos lett egy fenék­súlyától, vitorláitól és árbocaitól megfosztott hajóhoz, amely a dühöngő vihar „szabad" martalékául esett. S itt következett be az első kollektív képzavar, itt fa­kadt fel az új illuzionizmus minden valóságot elborító köde. Éreztük, hogy pehelykönnyűvé váltunk s ma­gunkkal tehetetlen ronccsá lettünk: de mindenki leta­gadta, hogy létünknek éppen e sarkalatos attribútu­maitól való „megszabadíttatásunk" következtében ju­tottunk válságos helyzetbe s nem elsősorban a terü­leti desintegráció következtében, ami az előbbieknek csak szerves következménye volt. S ugyanakkor, ami­dőn sarkalatos létproblémáinkra ilyen módon az „el­­évültség" tényét állapítottuk meg, más oldalról a megmaradt kérdéseinkre s azok megoldására nézve, min pl. a szociális kérdés ügye volt, éppen e kép­zavar következtében: halasztó végzést hoztunk. A va­lóságtól s a történelmi logikától való teljes elkanya­­rodásunk aztán teljessé tette a neobarok szemlélet ki­alakulását: az őszinteség, a kérdésekkel való szembe­szállás bátorságának hiányát, nagy negatívumát első­sorban. S miután a „bűnöket", a „problémákat" sikerült így elintéznünk, nem maradt más hátra, mint csak az a néhány bűnös, az a néhány Pató Pál megbüntetése, akiket aztán ez a közvélemény az „állami javítóinté­­zet"-be utalt. Értenünk kell ezalatt a neonacionálista szemléletet, amelyre az a hivatalos feladat várt, hogy a megállapodott s az így megállapított közszellem ot­­moszféra-nyomása alatt: a nemzetietlenül gondolkodó elemeket áthasonítsa. Az „úri gondolkodás" e pietisz­­tikus hangulata, amely néha demokratikus nagylelkü­­ségi rohamokban is meg-meg nyilvánult, tirádákban a nemzetiségek, a munkásság és a nép felé, tehát ez a pietisztikus hangulat, amely önmagát büntetni nem mervén, felelőtlen Ígéretet tett a javulásra, öntötte el

Next

/
Oldalképek
Tartalom