Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Somfay Margit: Csak Móric házassága
lomból. A fejedelemasszony parancsa állította talpra: — Engedelmeskednünk kell. Menj! A katonák, mint akit lopnak, oly sietve noszogatták a magukkal hozott hintóba és rohantak vele a várba. Az Amadé palotában a budai biró várta őket és előre menve mutatta a katonáknak, hova kisérjék a nyulakszigeti apácák barna-fehér ruhájába öltözött Csák Móricnét. A felső ambituson három termetes asszony vette át a katonáktól a fiatalasszony apácát és bevitte egy szobába. A katonák visszatrappoltak az udvarba. Egyik óra múlt a másik után. Végre ismét megnyílt az ajtó és a három asszony között kilépett az ámbitusra Csák Móricné. Meggyszínű redős, selyem-ruha volt rajta. A lábain borostyán-sárga topán. A fején gyönggyel hímzett csipkefátyol. A nyaka körül annyira ki volt vágva a ruha, hogy hófehér keblei is látszottak. Szagos volt és ékszerekkel díszített. Mint aki ünnepre készül. Egyik asszony balról fogta a karját, a másik asszony jobbról. A harmadik asszony a ruhája uszályát emelte és a hátánál fogva noszogatta előre. Csak arra mehetett amerre azok vonták, tolták. A középső ház egyik erősen pántozott ajtaja elé vitték. A budai biró várta ott őket. Kulccsal zárta ki az ajtót, a három asszony pedig betolta gyorsan Csák Móricnét a szobába. A biró gyorsan rázárta ismét az ajtót. Aztán mintha gyilkoltak volna, sietve eltávoztak. Csákné, amikor belökték, rémülten nézett körül a kis szobában. Egy keskeny fekhely, egy dúsan megterített asztal és két széles karosszék állt benne. Az udvarra nyíló ablak mellett, háttal a szobában egy vitéz ácsorgott. Drága selyem ruhája csillogott a beáradó napfényben. Mikor az ajtó becsapódott és a biró kint kétszer megforgatta a zárban a kulcsot, az ablaknál álló vitéz megfordult. — Kegyelmed?! — szakadt fel Csáknéból a kérdés. — Én, — mondta Csák Móric, de nem jött közelebb. Akárcsak róla, Csák Móricról is leszedték a szerzetesi ruhát. De a mélyen kiborotvált tonzuráját nem tudták eltüntetni. Az alakját vitézzé tették, de a feje szerzetes maradt. — Mit akarnak velünk? — kérdezte Csákné a volt urát.
