Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Török Sándor: Az emberek, akinek nincs illetősége
AZ EMBER. AKINEK NINCS ILLETŐSÉGE Kicsi ember volt, ámbár nem eleitől fogva. Régebben olyan jó közepest mutatott, csak aztán rendre, meglappadt, összeesett, a térdit is, úgy ernyedten tartotta s csoszogott, a hátát se igen húzta ki s a fejét lelógatta, mert utóbb így, amúgy ténfergett állat módjára s a vizes szemében nem volt érdeklődés a világ dolgai iránt. Most, amint ott állott a sokakkal a sorban, hát egészen kicsi volt — pedig a többiek is javarészt összement emberek voltak — egészen kicsi volt és olyanforma, mint valami rongygombolyag, amilyent szegény emberek gyermekei gyúrnak össze zsákcafatból, ringy-rongy szemétből, papírból, spárgából s labdáznak vele. Olyan kis szemétlabda volt, de ösztövér és cafrangos. Csak állott és, ha előtte s mögötte megmozdult a sor, akkor ő is tett egy csusszanást előre. A zúzmara, ami őszes, zöldes bajuszára, szakállára rakodott, felengedett a déli kis napon s az orra is megnedvesedett, de nem nyúlt hozzá, csak állott és maga elé nézett és odébb-odébb csússzam — és néha halk zümmögő hangot adott — mígnem elért a bódé nyitott ajtajáig, ahol két öregféle asszony kavargatta a levest a kondérban. A fiatalúr, aki egy ládán vonalakat húzott valami papírosokra s vékony cigaretta lógott a szájasarkában, azt mondta rekedten — mert már féltizenegy óta itt állott a ködös hidegben s zsákrongyba csavarta a lábát — azt mondta: — Gyerünk öreg, gyerünk. Hol a cédula? De az nem felelt. — Na — mondta most már hangosabban a fiatalúr és a vastag ceruzájával, amelyiknek nemzetiszínű porcellánvége volt, kocogott a ládán, — na! Megmondtam hetvenhétszer a cédulát készítsék ki, ne itt vakaródzanak utána. A bódé belsejéből kövér úr jött elé, roppant pirospozsgás és pirosas rövid bőrkabátot viselt, prémes gallérját feltürte. — Mi az? —mondta és az emberhez fordult — hol a cédula, jó ember? De az ember még erre se felelt, mert süket volt jóformán, csak állott és a leves meleg gőzét felszívta