Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Kodolányi János: Lovagi szerelem
untalan Mária fehér homlokát, fekete szemét, finom arcát és puha száját látta maga előtt, s a piros sapkát, mint valami nagy virágot. És erős lovagi karján ott érezte a lány könnyű terhét, amint rátámaszkodott, hogy a havon meg ne csússzék. — Nincs több ilyen szép, ilyen ártatlan és ilyen őszinte, okos, bátor hölgy, nincs több a hercegnők között az egész tartományban, — suttogta maga elé. Meg kelT őt mentenem a szenvedésektől, biztonságba kell helyeznem ... Berúgta a szobája ajtaját, oly erővel, hogy Sancho, aki a díványon aludt, rémülten ugrott fel s kiabálni' kezdett: — Nagyságos uram! Tűz van! — ordította félig kótyagosan az álmosságtól. — Most érkezett el a tettek ideje, Sancho! kiáltotta nem kevésbé hangosan a lovag s hosszú léptei még a szobában sem szűntek meg, ámbár a szoba rendkívül rövid és keskeny volt. Aztán elkezdett rohangálni körbe-körbe és forogni a saját tengelye körül. — Jaj nekem, megint valami kaland! — vakarta a fejét óbégatva a kitűnő fegyverhordozó. — Sancho! — állt meg Don Quijote szétvetett lábakkal a szolga előtt és szinte a mennyezetig magasodott a szűk és szegényes szobában. Készülj, Sancho! Megyünk innét. Megszöktetjük a legszebb hercegnőt s aztán vissza Andalúziába! Ahol napfény ragyog és virágzanak a narancsfák! Sancho! Eridj a zálogházba és kerítsd vissza fegyvereimet, páncélomat és sisakomat! S a gitáromat húrozd fel, de a magadét is ám, mert szükség lesz rá, a legszebb hercegnőnek adunk szerenádot. Itt a poézis ideje,. Sancho! Szedd a lábad, barom! Mozogj! Sancho azonnal elindult, ámbár, késő este lévén,, a zálogházak már zárva voltak. Mig a szolga küldetésében eljárt s mig üres kézzel haza nem jött, a lovag fel és alá járt a szobában, léptei döngtek,. minduntalan a haját túrta és a bajuszát rágta. Az ifjúság fellobbant tüzei forralták s ez a kétségbeesettboldogság már-már tűrhetetlen volt. Mária szereti őt, Mária, a legszebb hercegnő! Lám, nem tudott ellenállani az ő férfiasságának, bátorságának, délceg megjelenésének, hatalmas erejének. O, ha elmondhatná neki, hogy mennyire szereti őtK Ha erre szavak lennének!
