Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-06-01 / 6. szám - Kodolányi János: Lovagi szerelem
magasodtak elé, szám, szám, tengernyi szám, több,, mint amennyi kagyló van Spanyolország tengerpartjain, mint amennyi fűszál van Andalúzia virányain. A búsképű lovag gyakran rajtakapta magát azon, hogy káprázik a szeme, izzad a tarkója, foroq a feje és kevereg a gyomra. Ilyenkor feltekintett munkájából és szemben ott látta Mária nagy, fekete szemét, amint gyengéden ránéz. Kissé összenőtt sötét szemöldökei csak még jobban kiemelték sírna homloka fehérségét. Egyszerűen fésült haja ragyogott a sáppadt villanylámpa fényében. — Nem fáj a szeme? — kérdezte a lány. — Nem fáj, — mondá a lovag, letette ceruzáját, mely már-már olyan nehéz volt, amilyen a legnehezebb dárdája sem lehetett, balkezét a szeme elé tartotta, mintha a pajzsát emelné fel és sóhajtott. — Az én úram, királyom úgy akarta, hogy itt szolgáljam őt ezen a felelősségteljes helyen. Erre a szigetre méltóztatott engem küldeni. Tudom, hogy e magas méltóság súlyos terhekkel jár, de ha azt akarom, hogy e tartomány népe boldoguljon, dolgoznom kell. Azért bármilyen fárasztó legyen is ez a magas hivatal, szívesen viselem királyom és népem érdekében. A lány csodálkozva hallgatta a nemes lovag szavait és hosszú szempillás szemét tágra nyitotta. — Milyen csodálatos ember maga! — kiáltott fei őszinte ámulattal. De a lovag máris megragadta irónját s nekidőlt a számoszlopoknak, melyek úgy forogtak előtte, mint hajdan azok a bizonyos szélmalmok, amelyek ellen hadakozott. — Ó szenyora, — mondá később, — bizonyára hallott azokról a kalandokról, amelyeket hajdan végrehajtottam. De egyik kalandom sem volt olyan nehéz, egyik feladatom sem volt olyan súlyos, mint ez a mostani, amelynek elvégzésével megbízott az uralkodó. Valaha azt hittem, hogv mi sem könnyebb, mint özvegyeket védelmezni, árvákat támogatni, megbántottaknak igazságot szolgáltatni, fegyverrel törni az óriásokra s megtorolni a gaztetteket. Azt hittem, hogy mindezt elvégezvén, végül is eay sziget csendes kormányzásában pihenem ki fáradalmaimat. S most, ime, elértem a magas polcot ebben a negyedik emeleti teremben, hivatalnokaim serege között, akik mind abban fáradoznak, hopw a nép javát előmozdítsák és nemzetemet kormányozom a boldogulás útjain. De
