Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Képzőművészeti rovat - Ártinger Imre: Budapesti képzőművészeti kiállítások "1934"

alakítás, amelynek szolgálatába nemcsak nagy technikai készültségüket állították, hanem szinérzésük biztonságát és kompozícióik tudatos egyensúlyát is. Néhányukban művészetünk ismét olyan magaslatra lendült, hogy az alkotások alkalmasak a külföld figyelmére is.

M á r f f y Ödön képein most is „a látás izgalmas gyönyörűsége" ömlik el a festői eszközök már fokozhatatlan könnyedségével lés olykor vértelenségévél, szőllős csendélete és havas tája azonban mindig kimagasló művei közé fog tartozni. — Egry Józsefnél ezúttal túlsúlyt nyer a grafikus jelleg. Festményeinek szublimált élmény tartalma így a szinte odalehelt színkiséretben nem hathatott olyan meggyőzően, mint nemrégi kiállításának remek együttesében. Csak a „sziklák alatt" című olajpasztell mutatta a mester teljes erejét. — Czóbel Béla két csendélete ennek a forró érzelmességgel átitatott piktúrának színintenzítását sugározza. Czóbel egyéni hangjára és jelentőségére mintha csak most kezdene a közönség is újból felfigyelni. — B e r é n y Róbert festményeinek tökéletes faktúrája, a minden torzulástól mentes ábrázolás, térépítés, a színek értelmes egymásbaolvadása és tüze olyan kiváltságos egyensúlyban mutatják alkotójuk nagy tehetségét, hogy kiállított művei jogosan keltették a legnagyobb feltűnést. „Parasztasszony" című vászna egyúttal olyan témafordulást is jelent, ami Berény művészi fejlődésének újabb kiinduló pontja is lehet. —Berné th Aurél „Halásza" a kiállítás egyik legidőtállóbb darabja, „Arcképe" és pasztellje pedig a tökéletes részletek olyan mesteri szövedéke, ami csak nagyon szerencsés alkotások tulajdonsága. Bernáth művészete folyton mélyül, tartalmában és külső megjelenésében egyaránt. Talán legkialakultabb egyénisége az újabb magyar festészetnek. — K m e 11 y János egy kevésbé formalisztikus ábrázolás felé közeledik, gáttalanabb és oldottabb festői felfogással, és természetszerűen ez irányváltozás zavaraival. De évek óta most láttuk először, hogy újból szóhoz engedi jutni egészséges és komoly tehetségét. Mintha erős megújhodás előtt állana. — Aba-Novák Vilmos kétségtelen tehetsége újabban megelégszik azzal, hogy rossz értelmezésből folyó, felületes látszatra „grande manierának" tetsző modora rabszolgájává legyen. Festészete jelen formájában tévedés, de képeinek egy-egy brilliáns részlete cáfol-