Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Juhász Vilmos: Ázsia kultúrtörténetének vázlata

denség, Kelet, Nyugat és Dél felé. Valahol itt, a szteppéken, de valószínűleg a szteppevidék északi határszélén még közel az erdőkhöz, mindenesetre azonban ennek a kultúrának körén és őshazáján belül, történt meg az a korszakos felfedezés, melynek segítségével ez az ősi vadász-kultúra meghódította és átalakította a világot, az állatok megszelídítésének csodája. Az állatot megszelídítő északi nomádok, ezek az első pásztorok, a pásztornomád kultúrkör ősei. Európa régíbb-kőkori, paleolitkori barlanglakó totemista vadászai még nem ismerték az állatszelidítés művészetét, de ez távolról sem zárja ki, hogy északázsiai őshazájában a pásztornomád életforma ne legyen az európai barlanglaké vadászokéval egykorú, sőt esetleg még régibb. Az állatszelidítés hosszú ideig csak egy zárt területen űzött művészet volt és csak később, mikor a pásztornomádok szétözönlöttek a többi kultúrák, a megtelepedett kultúrák tájai felé, s a megszelídített állatban magukkal hozták eleven táplálékukat, akkor vált ez a tudomány az egész emberiség közkincsévé. Egyetlen állatnak, a kutyának megszelídítése, valószínűleg még abban az északi nomád kultúrában ment végbe, amiből a szteppén a pásztornomád kultúra kisarjadzott. De a kutya nem eszköze és tápláléka, hanem társa volt az ősembernek. Ám a pásztornomád életforma akkor kezdődött, mikor lehetővé vált a szabályozott és rendszeres táplálkozás a vándorélet főn tartása mellett. Az állat megszelídítésének jelentősége, hogy biztosítja a táplálék állandóságát s mégsem akadályozza, sőt éppen előmozdítja, gyorsítja a szabad helyváltoztatást. A gyalogos számára elérhetetlen távolságokig kiszélesíti sugarát. Ebben az értelemben vita tárgya a kultúrköröket elemző modern néptudományban, hogy az első megszelídített állat a rénszarvas volt-e, vagy a ló? A rénszarvas valóban „összekötő lény", az erdő és tundra békés vadászainak és a szteppe harcos pásztornomádjainak életformája között. A ló korábbi megszelídítése ellen szól az is, hogy csak igen későn, a Krisztus sz. előtti harmadik évezred végén, vagy a második évezred elején bukkan fel a földközi-tengeri magaskultúrák területén. Mezopotámia városait fenyegető, északról és keletről lezúduló nomád inváziók hozzák magukkal és még évszázadokba telik, amíg itt délen otthonossá válik. Ezzel szemben már a Krisztus előtti