Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-05-01 / 5. szám - Reményi József: Magyar író amerikai naplójából
tájt, mielőtt kivándorolt volna, bizony nem fénylett a csallóközi égen. A bánatos amerikai magvar jelen így ajándékozza meg ragyogással a magyar múltat. * Mi a szeszély? A hangulat felelőtlen ötlete. * Jellemző és gyakori kritikusi elírás egy írót egy más íróval (ha a kritikus jóbarát: akkor világhírű íróval) összehasonlítani. Nem az összehasonlításban van a baj, hanem annak hangjában. Ha az összehasonlítás értékmegállapítás, akkor legyen benne józanság; ha meg felmagasztosítás, akkor mi az értelme a kritikai élnek? A szent és a csavargó rongyai hasonlók lehetnek, s noha nincs kizárva, hoav a csavargó szent, ebből korántsem következik, hogy a szent feltétlenül csavargó. ★ Ha faggat a lelkiismeret, inkább válaszolj dadogva,, mint folyékony kerteléssel. ★ Miden „lélek" oltárkép, csak nem minden „ember" hívő. ★ Guillaume Apollinaire szép sora olykor valósággal kísértetiesen cseng fülemben: „En moi-méme je vois tout le passé grandir." Igen, én is, s te is nyájas vagy kevésbbé nyájas olvasó, mi mindannyian magunkban érezzük a múlt erejét, érezzük, hogy nőttőn nő bennünk, mert mi a jelen a múlt nélkül, mi a jövő a jelen nélkül, amely előbb-utóbb múlt lesz (minden felfoghatatlan pillanatban múlttá nemesedik a jelen), általában mi az élet öntudat nélkül s mi az öntudat a jövőbe fejlődő hagyomány nélkül? Ami a múltban életképtelen, az elhagy bennünket; ami életképes, az velünk jön, velünk fejlődik, velünk reménykedik s bennünk beteljesül. Mert nincs virág gyökér nélkül, mert nincs út kezdet nélkül, mert nincs halál élet nélkül, mert nincs végtelenség végesséq nélkül. (Cleveland, Ohio.) REMÉNYI JÓZSEF
