Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Kritika - T. A.: Dos Passos: A 42. szélességi fok

úgynevezett erkölcstelen pályán keresi meg kenyerét." Assakon megismeri a fiatal Meszlényi Mihályt, megszeretik egymást tiszta, idealista szerelemmel. Ez a szerelem tartja meg tisztán a sok csábitó alkalom közepette, úgyhogy egy razzia alkalmából megállapítja a rendőrorvos, hogy: „virgo". S mikor az emberek mégis erkölcstelennek, cédának tartják, a halálba menekül szerelmese után s végrendeletileg hagyja meg, vizsgálják meg az orvosok, nem halt-e meg tisztán?

A regény a szűzi, vagy lelki szerelem dicsőítése akar lenni s az idealista életfelfogás szükségességét hangsúlyozza a mai anyagias világgal szemben. Ezt a törekvését azonban illuzórikussá teszi egyrészt a mai társadalmi berendezkedés, mely megkülönböztet külön női és külön férfi erkölcsöt (194. old.) s mely az ifjú Meszlényi által csak egy homályosan megfogalmazott új erkölcs után kiált: „Új morál kell, mely megszünteti a hazug házasságok mártiriumát és a pártában maradás kínját. Új morál kell, mely megváltja az elhagyott, az elátkozott fiatalság életét. Űj morál kell, mely nem deklarálja bűnnek az igaz szerelmet és nem tekinti az ucca rongyának azt a lányt, aki meg merte csókolni azt a férfit, akiért egész szívével él. Űj morál kell, mely megvédi a leányt a férfiak ragadozó vágya ellen, mely lehetetlenné teszi a testvásárt." (165. old.) Csakhogy az inkább lázadás a jelenlegi rend ellen, a jövőbe pedig csak individualista fokmérővel utal. Ami aztán a kérdés filozófiai oldalát illeti, hogy t. i. milyen mértékben képes az ember saját testiségét legyőzni, ezen a ponton felelet nélkül rohan el felettünk a regény cselekménye.

A regénynek valóban mélyre ható problématikája mélyen járó gondolkodásból, sok élettapasztalatból és csalódásból fakad. Kár, hogy Keller Imre kissé későn adta rá magát a komoly regényírásra és kár, hogy ezt regényének csaknem minden lapján érezzük. Hiányzik belőle az u. n. regényírói rutin. A cselekmény elrendezése sokszor nagyon is kiötlőén találomszerű. Sokszor rövid mondatokba szedett stílusának szaggatott ritmusa nehézkes. Szemdöglesztő, kedvlohasztó, akaratkerékbetörő bicskájukat s hasonló kifejezései bántóak. Persze, mindezt csak magasabb művészi szempontokból Ítélve mondhatjuk. A kisebbségi magyar életben azonban örömmel kell üdvözölnünk Keller Imre könyvét és minden magyar ember kezébe adni, mert egészben véve élvezetes, lenyűgöző olvasmány, az clvasó érdeklődését állandóan ébren tartja s a nemes szórakozáson kivül a magyar és az emberi élet legjáratlanabb és legaktuálisabb útvesztőibe kalauzol bennünket.

Zapf László.

Dós Passos: A 42. SZÉLESSÉGI FOK.

Dós Passos könyvének elején e néhány sort találjuk külön följegyezve: ,, . . . A periodikus viharok régóta foglalkoztatják Amerika meteorológusait. igyekeztek megállapítani törvényszerűségüket, külső tüneteiket és mozgásuk általános irányát... három vonalon haladnak a sziklahegységből az Atlanti Óceán felé és középső pályájuk nagyjából a 42. szélességi fokkal esik egybe. Sebességük legalább húsz mérföld óránként keleti és déli irányban, de nyugati légáramlás idején többnyire 40 mérföldre is fokozódik . . ."

A kiváló amerikai írót, Dós Passost, könyvének olvasásakor egy óriási szellemarcnak érezzük, mely a kontinens élő térképe fölé hajolva látja a zsúfolt nagyvárosok, vidékek, farmok, gyárak, kikötők életét, látja hangyákként nyüzsgő, verejtéktől izzadó embertömegeknek a létért folytatott élet-halál harcát és látja egyéni sorsok hánykolódását a XX. század viharaiban. Ezt a zilált káoszt, embereket, tárgyakat, vidékeket s történéseket rögzíti meg magában Dós Passos, sajátságosán a lényeget kiemelve, a dolgokat színeikkel, szagukkal, tulajdonságaikkal s a belőlük előtörő hangokkal együtt. Hogy aztán mindezt a maga természetességében, a valóság nyers brutalitásával adja vissza könyvében. Az amerikai élet lázas tempójával bukkannak fel előttünk proletárok, polgárok, tőkések, férfiak, nők, gyermekek, csupa ismerős húsból, vérből, idegből, való, élő típus. S ez a számtalan imbolygó lény, kiknek hazája szétszórtan a nagy kontinens messzeeső pontjain található, hánykolódik egy a társadalom belsejében felfakadt nagy áramlatban, mely a 42. széles