Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Possonyi László: Az új magyar történeti regény

akiben gyermekkora véres álmaitól fogva kisért egy kép, hogy valami apokaliptikus rémmel kell majd megküzdenie, mielőtt uralkodását megkezdheti, a különböző álomlátásokból és jelekből és a keleti gyepükön át beszivárgó hírekből egyre jobban megbizonyosodik arról, hogy a magyarságnak ezt a nagy élet-halálharcát neki kell majd megvívnia. Ö küldi ef Julián szerzetest, a gyulafehérvári Domonkos-atyák fiatal magyar rend-tagját, hogy a magyarság régi telepeit keresse fel s vezérelje haza, hogy az új Magyarország erejét velük is megnövelje. A tragikusesemények közben megállás nélkül rohannak tovább. Béla krály nagyrahízlalt hatalmasai az Apodffiak és a Barcfiak, akik tudják, hogy Béla alatt nem folytathatják tovább kizsákmányoló politikájukat, összeesküvést szőnek a király ellen, a királynő és a német császár bevonásával, hogy Endrét megöljék s helyébe csecsemőkirályt állítsanak, akinek nevében továbbra is kezükben tarthassák a kormánygyeplőt, ha az országot német hűbérbe is kellene adniok. Róbert esztergomi éiseknek, Béla királyfi meghitt emberének sikerül csak az udvari intrikák nyomára rájönnie és az összeesküvést az utolsó percben megakadályoznia. II. Endre, aki feleségében, kegyenceiben, egész életében csalódva, haldokolva fekszik az esztergomi palotában, az utolsó pillanatban ráébred élete nagy tévedésére és arra az igazságtalanságra, amivel Béia fiával szemben élt. Róbert érsek tanácsára hazarendeli fiát és Béla a székelyek seregével az utolsó percben megmenti az országot a német hűbériségtől és székely csapatával kiveri az osztrák őrgrófot Magyarországból. Endre király meghal és Béla most már elfoglalhatja a trónt, de visszaérkezik Julián barát és hirűl hozza, hogy a régi magyarságot a tatárok már elseperték és hogy nemsokára Magyarországon lesznek a mindent elsöprő hadak.

Idáig tart Makkai regényének az első része, amely kezeinkben van. A regény egészéről csak a további kötetek megjelenése után számolhatunk majd be. Egyelőre csak annyit mondhatunk, hogy ha Makkai a további kötetekben is tartani fogja tudni azt a művészi szintet, amit ebben az írásában elért, akkor az egyik legjelentősebb magyar regényalkotással fogunk szemben állani. Addig sem mellőzhetjük azonban el a dicséretét annak a kiválóan tragikus drámai koncepciónak, amivel Makkai még a tartárjárás előtt éreztetni