Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-05-01 / 5. szám - Balla Borisz: Árnyak követték a kocsit…

ÁRNYAK KÖVETTÉK A KOCSIT ...

A király kétízben is megállítatta a kocsit. Elsőízben egy öregasszonyt pillantott meg, akinek a kézitargoncája felborult és az almái elgurultak az esőtől nedves hídon. A király leparancsolta a vadászát, hogy segítsen az asszonynak s a hídfőn nagy csődület támadt, mert felismerték, hogy XIV. Lajos utazik a szegényes szürkés-fekete kocsiban. Később megint átkopogtatott fekete botjával az ablakon; a kocsis megrántotta a gyeplőt és a király kihajolt a kocsiból, magához intett egy nyurga fiúcskát, aki egy nagy csoport gyermek között dacos képpel sirdogált az országúton, egy kopasz almafa alatt. Bizonyára erősen csúfolhatták a fiút, mert a többiek kéjesen, nevetgélve vették körül. XIV. Lajos megfogta a síró gyermek állát és valami pénzt adott neki. Aztán továbbhajtattak.

Montespan marquise mindezeken kissé elgondolkozott. Karjával, mely szépre és erősre gömbölyödött a lovaglástól, átfogta a király nyakát és makacs szenvedéllyel karolt a király vállába. Lajos engedte és igen szelíden válaszolt Montespan minden kérdésére. Ö maga azonban nem kezdte a beszédet és nem kérdezett. Athenaise de Montespan ezt is észrevette: a király reggeli látogatására gondolt és mind nyugtalanabb lett. Nyugtalanságát azonban finom és meleg vallomásokba oldotta fel és a simogatasoknak s becézgetéseknek mágneseserejű eszközeivel támadt. Nincsen megnyugvás, állandóan résen kell lenni. A király általában nem igen játszotta a jószívű Harun Al Rasidot: különösképpen pedig nem szokta megállitgatni a kocsit, ha ők így kettesben az Al-