Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-04-01 / 4. szám - A Szlovenszkói Magyar Kultur Egylet szindarab pályázatának eredménye
akinek felesége lesz, de csak azzal a feltétellel, hogy Décsy a lovaglásról lemond. Décsy ezt a feltételt a legnagyobb erőfeszítések árán megtartja és mert a lovaglás és a versenyeken való részvétel életének legnagyobb szenvedélye és talán egyetlen öröme, házasságában sem boldog. A felesége, anyja és nővére hangulatát is figyelembe véve, végül is felmenti az adott szó alól férjét, aki ismét személyesen trainirozza a versenylovakat és egy nehéz akadály ugratásánál oly szerencsétlenül bukik el, hogy dönteni kell arról, vájjon alávessék-e a gyógyító, de életbenmaradását csak tízszázalékban biztosító operációnak, mely esetben teljes egészségét visszanyerheti, vagy pedig az operációtól tekintsenek-e el és ezzel kitegyék-e annak, hogy egész életére nyomorék marad. Az eszméletlen Décsy helyett felesége dönt a sebészi beavatkozás ellen, így érünk el a harmadik felvonáshoz, amelyikben Décsy örökre a pamlaghoz láncoltán éli életét és idegzete teljesen felmondja a szolgálatot, öngyilkosságra gondol, de nem birja rávenni magát, hogy a kezeügyébe kerülő mérget megigya. Felesége vele szenved és szörnyű lelkiismeretfurdalást érez azért, hogy a műtétet megakadályozta. Az orvosokhoz fordul, hogy bizonyságot szerezzen arról, hogy a műtét most már teljesen lehetetlen és rendes altatószerrel megmérgezi férjét. Az író művészettel tárja elénk az élet fájdalmait, igazságait, örök problémákat, és a szerető asszony bátárságát és energiáját. Adós marad azzal a nagy és a problémához tartozó kérdéssel, hogyan viseli el ez az asszony a további életét. Lehet, hogy a romantika és szentimentális lélek parancsa szerint örök gyászban él, kolostorba vonul, de lehet, hogy egy új szerelemben vigasztalást talál. Mintha az író mesterkélten alkalmazkodott volna a három felvonás szokványos darabméretéhez és a grand guignolszerű lll-ik felvonás előkészítésével sokat és feleslegesen foglalkozik, s ezért a közönség nem nagyon szívesen fogadja a színművet és mikor a színházból eltávozik, nem érzi a kielégülést, nem annyira a megoldás hiánya miatt, de inkább azért, mert a lelkében maradandó emlékeket nem visz magával. A darab kiállítása, a lóverseny-jelenet fogyatékosságától eltekintve, kifogástalan, Ódry rendezése hiány nélkül való, Bajor Gizi monumentális művészete birkózik a szereppel. Rózsahegyi Kálmán alakítása nem egészen illett a milieube. ö. ŐSZI SZIVÁRVÁNY Schöpflin Aladár színműve Schöpflin Aladár vérbeli irodalmár és mestere a színházi kritikának. Darabja felépítése is tökéletes. Klára vőlegénye, a fiatal Gotthárdy hadbavonul és a háború első napjaiban elesik. Klára a szíve alatt hordja ennek a szerelemnek a gyümölcsét és az öreg Gotthárdy születendő unokájának mocsoktalan nevéért feleségül veszi fiának menyasszonyát. A házasság csak formális. Klára beleszeret Cserny Istvánba és az 55 éves Gotthárdy szembekerül az ifjúsággal és harcol a gyermek érdekében. Ebben a drámai viaskodásban győz a fiatalság és ha a színészek túlsókat érzékenykednek és sírnak is, mégis jóleső melegség árad a színpadról. Az írónak becsületére legyen mondva, hogy nem adta oda magát a színpadi hatások üres vadászatának és megmaradt az irodalmiság emelkedett síkján, de éppen ezért nagy közönség-sikert a darabnak nem jósolunk. Tasnády Ilona, Aghy Erzsi, Kürthy József és Abonyi Géza szépen beszélnek, de mértéken felül megjátszák az érzelmek harcát és régiek és édeskések. ö. A SZLOVENSZKÓI MAGYAR KULTUR EGYLET SZÍNDARAB PÁLYÁZATÁNAK EREDMÉNYE A SZMKE tavaly színdarabpályázatot hirdetett. A színdarabpályázat úgy szólt, hogy irassék 1. szociális tárgyú színmű, 2. komoly dráma. Csakis Szlovenszkói író pályázhat. A bírálóbizottság csak abszolút értékű müveket kívánt számításba venni s ha a pályázat megfelelő eredményt mutat fel, Földes Dezső nyugatszlovenszkói színtársulat igazgatója előadta volna s
