Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Filmszinház - Ö…n: Krisztina királynő

mondanivalója. Művészi alakítóereje pedig nem hagy kétséget: forró, vil­lamossággal telített légkörben ziháló alakjainak halálos biztonsággal a n o v el I a keretében kell születniök és kanyarodniok végzetük felé, a vil­lámok cikázásának szemfájdító erejé­vel, sebességével és döbbenetével. A novellák szereplői egy közösségbe tartoznak: ködös titkok küszöbéről in­dulnak el és sötét, rémületes mono­mániás következetességgel robognak a célba. Sorsuk meg van pecsételve: téboly, öngyilkosság, bitó, halál. Jedviga kisasszony, a kastély gaz­dag leánya, sáros csizmák, bakkancs­­rugások, árulás és önfeláldozások után a bitófa árnyékából megmentett szerelmét ökölcsapások és forró csó­kok közt találja meg. A szenvedélyek mindent elsöpör­nek, az ösztönök ősi, vad erejükben tombolnak. Nincsenek csöndes, nőies megalkuvások, konok és dühös láza­dás mindenütt. Az asszony! lélek uj, ismeretlen vidékei tárulnak fel előt­tünk rideg és gyilkos valóságukban. Vérbeli író művészi alakítóereje for­málja életté ezeket a grand-guignol­­szerű borzalmakat. Az egymásmelléfűzött novellák so­rából igényesebben ütközik ki a „Szerelmi történet." Igazi asz­­szonysors. Szenes Piroska novelláskö­­tetét: vállalhatja írója és értékei kö­zé sorolhatja Szlovenszkó irodalma. RÁBA LEÓ. Ľudo Ondrejov: BEZ NÁVRATU. Versek, a Knižnica Slo­venských pohľadov XXI. kötete. A Bez návratu (Visszatérés nélkül) Ľudo Ondrejov válogatott verseinek gyűjteménye. Válogatottnak mondhat­juk, mert az egy-két egyszerűbb vagy egy-két túlfínom és szép versen kí­vül egy kiforrott költői véna igazi arcát mutatja e könyv. Ľudo Ondrejov a szlovák faj váte­­sze. Jánošík nemzetének fia, aki még mindig alacsonyan látja fajtáját, s a bacsa-dalában azt dalolja: ftéljetek bírák, hóhérok akasszatok, népem az új reggelt mégis bevárja! A kötet legszebb versei a Bez návratu, V predjeseni, (Őszelőben), amelyben a fáradt költői lemondás halk muzsikája művészi húrokon csen­dül, a Pri méte (A métánál) eszünkbe juttatja a mi nagy költőnk síró kér­dését, megoldását: ... túl vánkoson, leplen, ingen, sírva láttuk meg: ez se minden . . . tudó Ondrejov ezt így énekeli meg: Ez hát vágyainknak csúcsa, Istenem, hatalmas Istenem?! Borongós hangjával, mély líraiságá­­val kap meg a Z mrtvých vstáném (Feltámadok), míg a Z vtačích piesní (A madárdalokból) c. ciklus legbájo­­sabb verse a Rozprávku píšem (Me ­sét írok). Mesét írok, . . . hogy valahol elaludtak a szürke erdők . . . A rohanó század bölcsődalát írja meg az Uspávanka mojej matky-ban (Anyám altatódala). Ondrejov tehetség, erő, stílus és mondanivalók szempontjából a leg­jobb szlovák költők közé sorozható. FARKAS ISTVÁN. FILMSZÍNHÁZ KRISZTINA KIRÁLYNŐ. Metró Goldwyn Mayer­­film. Címszereplő Greta Garbó. Budapesten két nagy és monumen­tális angol filmet mutattak be egy időben a mozgó színházak. Vili. Hen­rik magánéletét és Krisztina király­nőt. Az elsőt magyarok készítették el, — pompásan, a másodikat Rou­­ben Mamoulin, a newyorki Theatre Guild rendezője hozta életre. Ami művészi ezen a filmen, az mind a színészek játékában csúcsosodik. Le­hetetlen meghatottság nélkül nézni és hallgatni ezeket a pompás színé­szeket. Milyen nemesen egyszerűek, emberiek. A filmnek nagyszerűsége ott kezdődik és ott is végződik, hogy a film meséjének tartalmát el­hiszem, valószínűsége velem él együtt és egy percre sem gondolok arra, hogy ez kiagyalt tákolmány, történelmi pletykákon épült mese­szövés. Tényleg Krisztina királynő, aki Gusztáv Adolf svéd királynak egyet­

Next

/
Oldalképek
Tartalom