Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Possonyi László: A mai Európa szellemi irányvonalai

hogy egy-egy fohásszal gyűjtsön új erőt magának arra a mindennapi harcra, amivel végül is felküzdi magát és családját a nyomorból, már megmutatta szimbolikusan azt az utat, hogy az orosz népnek is, mint minden népnek, csak vallásosságon keresztül ívelhet ismét fel­felé az útja. Rendkívül érdekes ebből a szempontból a fiatal zseniális osztrák írónak, Kühnelt Leddihn Eri eh ne k új orosztárgyú regénye, melynek címe: Jesuiten, Spiesser, Bolschewiken. Ez a világot járó és a világ problémáit szintetikusan látó osztrák fiatalember már évekkel ezelőtt többször be­járta Oroszországot és új regényében most szinte val­lásfilozófiai síkra helyezve, de egy riporter élés szemé­vel megfigyelve, mutatja meg nekünk egy valóban európai intelligencia tükrözésében a mai Oroszorszá­got. Regényének főhőse Eugén Düring, egy berlini ka­tolikus újság tudósítója, aki furcsa nyugtalanságtól hajtva, felajánlja egy Berlinben székelő jezsuitának, Scapinellinek szolgálatait. Scapinelli Eugénre azt a fel­adatot osztja ki, hogy egy Németországban elhalt orosz újságíró útlevelével, annak neve és álcája alatt szökjék be Szovjetoroszországba és szedje össze az ott titokban működő katolikus szerzetesek és térítők jelentéseit, akik ott egymásról sem tudva, végzik örö­kös életveszéllyel járó hivatásukat és csak ilyen titkos futárok által kerülhetnek összeköttetésbe megbízóik­kal. Eugén Düringet hosszú idomító procedúrának ve­tik alá, teljesen le kell vetkőznie régi önmagát, hosszú hónapokon keresztül csak oroszul szabad még imád­koznia is, amíg szinte már maga is azt hiszi, hogy ő nem Eugén Düring többé, hanem Nikolaj Kiszeljev orosz újságíró. Izgalmasságukban a detektívregényeket is ■felülmúló feszültségű jelenetek azután azok, mikor Eugén végre Szovjetoroszországba eljut és felveszi az ottani álruhás, gyárakban, mezőgazdasági üzemekben dolgozó papok jelentéseit. Sok már nincs is életben, egyik-másik idegerőinek végső kimerültén, az örökös fogságoktól, csekavallatásoktól meghajszolva úgy te­kint az európai követre, mint aki egy elsülyedt, meg­szűnt világból, egy elveszett paradicsomból vetődött ide. De tartani kell a frontot, elő kell készíteni az em­berek lelkében azt az időt, amikor a vallást és Istent újra jogaiba iktatják, mert csak olyan földön kelet­kezhetik erős hit, ahol vértanúk vére öntözte meg alája a talajt. Eugén Düring és megbízói azonban egy­ről nem tudnak: Nikolaj Kiszeljew megölte a felesé­

Next

/
Oldalképek
Tartalom