Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Gömöri Jenő: Pubi és Teo

kel, tépték a szőrét, hosszú farkát, az erősebbek és bátrabbak a szeme felé vagdostak és fülének pamacsait tépdesték és mert foyton és állandóan újabb nagy madárseregek lepték el a harcteret, nyilván segélycsapatok, ugylátszott, hoay a mókus élete egy hajszálon függ. Csodálatos volt a mókusnak halálmegvető kitartása abban, hogy céljához jusson. Valahányszor visszavetették, csapzottan, tépetten, vérzőn újból és újból a nyílás felé törekedett. Az önfeláldozó küzdelem magyarázata, mint később kisült, az volt, hogy a nyílásban, mely a padlásba torkolt!, a mókus fiai, kicsiny, apró gyönge életek voltak.

Ahogy fokozódott a harc, szinte magamat is lázba ejtett és a vén tölgyek, a régi hársak, a valamivel távolabb terebélyesedő gesztenyefa is résztvennének benne. Ágaik valóságos hullámzásba kezdtek anélkül, hogy a szélnek bármiféle nyoma lett volna. Mintha belső nyugtalanság rázta volna fel őket és a gályák izgalmukban remegnének, szinte bátorították a madarakat a gyűlölt mókus elleni harcukban. A természetnek ezt a különös és hatalmas színjátékát vad, szenvedélyes, véres ugatás egészítette ki. Egy pillanatra sem kételkedtem benne, hogy Pubi keveredett bele a háborúba, de mikor jobban szemügyre vettem a küzdőteret, mérhetetlen meglepetésemre a csöndes, a bölcs, a zárkózott, előkelő Téot pillantottam meg, amint eszét vesztve rohant fel és alá és kétségbeesetten szinte őrület határán üvöltött. Világosan látszott, hogy a madarak pártját fogta.

Ez a szörnyű színjáték szinte megdermesztett és visszafojtott lélekzettel figyeltem talán 20 percig is, nem tudtam, meg talán nem is akartam beleavatkozni, hiszen ítélőképességem sem találtam meg ahhoz, hogy a harcoló felek melyikének adjak igazat.

A csatának a mókus megfutamodása vetett véget. Hirtelen elhatározással a falnak magasabb pontjára kúszott és onnan merész szökéssel ugrott az öreg hárs ágára, amelynek buja levélzete között ezután nyoma veszett.

Lassan magamhoz tértem és a ház többi lakóival együtt utána nyomoztunk a háború okainak. A nyílásban valóban újszülött, még vak mókusokat találtunk, kényelmes, puha madártollal, falevelekkel, apró gallyakkal és finom rőzsével bélelt és épített fészekben. Valami madár építette. Tojást is rakhatott bele, mert