Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-04-01 / 4. szám - Szombathy Viktor: Az új Madonna
talán kedves cselekedete az Ür előtt, azonkívül pedig nem volna kár, ha okát tudná adni különös cselekedetének. Hogy aztán a leányt a kertben festi-e meg, avagy a kápolnában, ebbe éppenúgy nem szólhatunk bele, mint abba, hogy a bort, amelyet ittunk, szőlőből taposták-e ki, avagy préssel szorították? Elhallgatott s rámnézétt. Megilletődve állottam föl, hogy folytathassam: — Meg kell köszönnöm a perjel úr jóakaratú beszédét s ha belém látnátok, talán nekem is igazat tudnátok adni. Olyan dolgok ezek, amelyeket magyarázni nem szabad, mert szétfoszlik finomsága. Mégis meg akarok rá felelni s arra a kérdésre, miért festem kertben, kék égbolt alatt, arra azt felelhetem, hogy erről szólnom hosszadalmas dolog s a leghozzáértőbbnek, Fra Giuseppenek elmagyaráztam már... Fra Giuseppe fontoskodóan húzta össze az ajkát. — Megróttak azonban azért, testvéreim, — folytattam, — hogy egy megüldözött, szerencsétlen teremtést választottam mintául az új Madonna megfestéséhez. Nincs igazatok! Az a szerencsétlen teremtés, aki anélkül hozta világra gyermekét, hogy frigyét az Isten megáldotta voina, százszorosán megbűnhődött már minden vétkéért és százszorosán fájdalmasabb anya minden anyánál. Ennélfogva százszorosán is inkább hasonlít szenvedéseiben és megüldözöttségében az Egy Anyához. Nézzétek arcának lemondó szépségét, tekintsétek félénk mozdulatait, hallgassátok hangjának bánatos zenéjét! Nem sokkal több nemes lélek lakozik-e benne, mint a többi falusi nőben, akiknek szabad gyermeket világra hozni, de akiknek soha nem jutnak eszébe az anya fájdalmai többé? Azt meg beláthatjátok, hogy fatal leányról nem festhetem meg az Egy Anya arcát. Más kit vegyek mintául, hogy képem jólsikerült legyen? Szánjátok a szegény bűnös aszszonyt s bocsássatok meg neki, miként Urunk Jézus megbocsátott a samariai asszonynak. Megbánta ez a leányasszony, amit tett! — Már meg is gyónt, — vágott közbe fráter Angelicus, aki részvéttel hallgatta eddig is beszédemet. — Nos, látjátok, — kaptam a pártoláson, —- nem eltévelyedett lélekkel állunk szemben, hanem megtért bűnös nővel, hogy Urunk Jézus szavait idézzem, megbocsátandók az ő bűnei, mivel szeretett... — Minden igazság nélkül, — bólintott elismerően Jacobus testvér.
