Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1934-04-01 / 4. szám - Szombathy Viktor: Az új Madonna

állíthatók példaképül, oltárdíszül ezrek elé, nem fest­hetem meg fattyával együtt, éppen oda, ahová Isten­imádságukat hordják kegyes és áhitatos szívek s ahol az Égi Tisztaságtól kérnek bűneikre bocsánatot... Nem. Ez a nőszemély nem lehet a Legtisztább Szűz eszményképnek festett mása! Éreztem, arcom haragosszínűre változott, a fiatal nő ijedten sütötte le szemét. Sarkonfordultam, sietve el­távoztam. Néhány idősebb asszony várakozott izga­tottan elmenetelemre s hogy elhagytam a lányt, mint a vércse csapott le kettő a leányra, hangosan kér­dezgették, mit akartam s nyilván azt gondolták, hoqv a leány szégyenét megróni álltam meg. Gúnyos asz­­szonyi sikongatásuk sokáig 'kísért, fülemben maradt. Ezt titkon fájlaltam is, mert mégis megszántam ma­gamban a szegény lányt s nem akartam neki fájdal­mat okozni. Megtörve érkeztem haza. Társaim látták szomorú arcomat s részvéttel kérdezgették, vájjon mi bánta­na? De csak legyintettem a kezemmel. Este a vacsoránál a kövér Paulus megkérdezte: — Hilarius testvér, egyidő óta nem dolgozol, mi van az új Madonnával? Fra Giuseppe gúnyosan szólalt meg az asztal túl­só sarkán: — Keresi a Madonnát. Indulatosan feleltem: — Nem is olyan könnyű azt megtalálni s lefesteni, mint te gondolod! Nagy sokára felelt: — Hiszen tudom, nem is olyan könnyű az neked ... Mindenki átértette az epés célzást, a jóságos prior úr némán csóválta a fejét. Másnap azzal az eltökélt szándékkal terítettem ki magam előtt a kartont, hogy mindenképpen megfes­tem a Madonnát. Szégyenben maradni nem akartam, azonkívül úgy gondoltam, hogy nemcsak a többiek gúnyjától való szabadulás miatt kell festenem, hanem azért, hogy önmagámmal kerüljek ismét egyensúly­ba. Megfogtam az ecsetet s behunytam a szemem. A Madonnát akartam magam elé idézni. A ködös gon­­dolatgomolyagból, mint kavargó felhők közül a fény­lő reggeli nap, hirtelen előttem állott a tegnap látott pórlány, a kisgyermekkel a karján. Riadt mozdulatot tettem a kezemmel, azt hittem, az ördög incselkedik velem. Nem tudtam elhessegetni magamtól a kisértő

Next

/
Oldalképek
Tartalom