Magyar Írás, 1934 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1934-04-01 / 4. szám - Szombathy Viktor: Az új Madonna
egyikünknek sincsen igaza teljesen. Zavaros útvesztőbe kerültünk. Hosszasan imádkoztam a dormitoriumban még a vecsernye után is. Leborultam a kőpadlóra és erőt kértem a magam számára, hogy elhatározásomat beváltani tudjam: meg akartam festeni az új Madonnát,, valami más módon, mint azt Fra Giuseppe tanította. * Nyugtalanul töprengtem egész éjjel, de az éjszaka sötétjében kuszák voltak gondolataim, nem öltöttek, szép formát. Határozottan magam sem tudtam még, mit akarok, pedig elhatározásra kellett már jutnom, ha meg akartam mutatni, hogy érdemes vagyok a kolostor bizalmára. Engedélyt nyertem a jóságos prior úrtól, hogy néha rövid időre kimehessek a faluba az egyszerű emberek közé s vígan poroszkáltam mezei utakon, olykor a fűben üldögélve nézegettem az emberek sürgésétforgását, a felhők kergetőzését s az ég kék színét. De régi, töprengő természetemet belülről fakadó vidámság váltotta fel, az új Madonna képe mindinkább kialakult bennem. A természet sok egyszerű csodája segítette, hogy életre keltsem. Egy napon magambamélyedve ballagtam a falun keresztül. Ismét a helyesen festendő Madonnáról elmélkedtem, amikor egy félénk hang köszöntése riasztott e való világra. A köszönés irányába fordultam s ebben a pillanatban azt kellett éreznem, fa vagyok s gyökereim nem eresztenek. — A Madonna! — kiáltottam akaratlanul is. Egy kis jobbágyház kapujában fiatal nő ült, szelíd, szinte úri arcú nő, hasonló nem is volt több a pórok között, nemes kisasszonyok között talál ilyeneket az ember. Amennyit illett meglátnom: barna haja volt és kék szeme, de ezek a szemek szelídek s félénkek voltak, az arca fehér. Volt ezen az arcon a megbántott s megalázott asszony-embernek kifejezéséből valami. Ami azonban izgalommal töltötte el a szívemet: ölében, karjai között csöpp kis gyermeket, pufók, szőke gyermeket tartott, amilyet angyalnak festett egyszer jókedvében Fra Giuseope. Hogy hoszszasabban álltam meg előttük,, a fiatal nő zavartan állt fel, a kisgyermek vidám csicsergéssel nyúlt felém, anyja elpirosodott zavarában s köténye ráncait igazgatta. A délutáni nap rátüzött arcára s halavány dics
